Pataky Gedeon (szerk.): A m. kir. közigazgatási bíróság illetékekre vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye. 1879-1931 (Budapest, 1932)

V. — Illetékkötelezettség keletkezése. az örökösödési jog néhai S. E. után már 1874-ben megnyílt, a kérdés alatt álló vagyonra nézve az örökösödési nyilatkozat G. Ágoston részéről megtörtént, aki egyúttal ennek a vagyonnak kizárólagos örököse — hagyományosa — lett és így ugyanarra a vagyonra egyszerre a maga teljességében két örökös vagy hagyományos még illetékkiszabási szempontból sem képzelhető, következőkép ezúttal örökösödési illeték elő sem írható; az az időpont pedig, mikor az örökösödési jog újra meg fog nyilni, amikor tehát a kincstárnak másodszor lesz joga az örökösödési illetékhez t. i. G. Ágoston halála, még be nem következett. Már pedig a végrendelet ismertetett rendelkezéséből kétségtelen, hogy ebben az esetben hitbizományi helyettesítésről van szó, ahol a kinevezett örökösök, hagyományosok nem egymás mellett, hanem egymás után vannak öröklésre hivatva. — Nem pótolja a téves intézkedés következményeit az a rendelkezés sem, hogy a már most megszabott illeték G. Ágoston haláláig nyilvántartásba helyeztetett, mert amíg egyrészről ezzel a rendelkezéssel a panasszal megtámadott végzésnek az az indokolása, hogy az utóhagyománynak panaszosok birtokába jutván, az illeték is esedékessé vált, — ellentétben áll; addig másrészt jogellenesen előre megállapítja összegében azt az illetéket, mely a kincstárt akkor fogja megilletni, ha az újabb örökösödés megnyílni fog, amikor is azok a jogszabályok lesznek irányadók, amelyek annak idején érvényben fognak állani és csak azután az összeg után fog az illeték előírható lenni, amely összeg az utóhagyományosok vagyonába tényleg át fog menni, ez pedig — a képzelhető esélyeket szem előtt tartva — ügyfelek, esetleg a kincstár sérelme nélkül előre meg nem állapítható. De sérti is a kincstár jogait az előzetes illetékmegszabás, mely csak az esedékességet függeszti fel, mert az illetékszabályok 138. §-ának c) pontja nem utóörökösödés és utóhagyományoknál, hanem akkor alkalmazandó, ha felfüggesztő feltétel esete forog fenn, ha pedig a most illeték alá kerülő jog-viszony ilyennek ismertetnék el, akkor G. Ágoston halálával a feltétel bekövetkezvén és a kincstár panaszosok feltétlen rendelkezési jogát elismervén, a végrendeletben érintett további vagyonátháramlásoknál az örökösödési illetékre való igénye is vita tárgyává volna tehető. Önként érthető, hogy ez az ítélet az utóhagyomány később — esetleg többször is — történő megnyílta esetén az örökösödési illeték mérve és általában véve jogosságára befolyással nincsen, mert csak azt dönti el, hogy ezúttal illeték előírásának helye nem volt. 277. s& ejh (1900). 56