Pataky Gedeon (szerk.): A m. kir. közigazgatási bíróság illetékekre vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye. 1879-1931 (Budapest, 1932)

0. — Értékpapírforgalnii adó. folyamán eszközöltetnek, mint szintén azok is, amelyek a kereskedelmi törvény 305.. 306., 310. §-ai, illetőleg- 347., 352. §-ai alapján a zálogos hitelező részére biztosított jognál fogva, illetőleg vételi ügyletekből eredőleg előfordulhatnak. — Az idézett törvény :'9. §-án<ak d) pontja alapján tehát tartozott volna panaszló vevő részére számlát kiállítani, arra a 9. §. szerint 80 f, ily ügyletekre vovatkozó bélyegjegyet leróni, s mert ezt elmulasztotta, a 34. §. alapján terhére a bírság is jogosan íratott elő. — A kir. közjegyző felelősségét jelen esetben megállapítani nem lehetett, mert az 'adásvételi szerződós előtte köttetett ugyan, ő a szerződés bejelentése iránti kötelezettségéneik eleget tett és az értékpapírforgalmi adó nem az adásvételi szerződésről kiállított okiraton, hanem az eladó által külön kiállítandó számlán lett volna lerovandó. 1182. sz. ejh (1914). Az adó alapja és kulcsa. (1920:XXIV. tc. 44. §., 700\928. P. M. sz. r ) Az értékpapírforgalmi adót nem az egy ügylettel eladott egyes értékpapírok vételára után külön-külön, hanem az egy agylet öszszes vételára után kell megállapítani. Az 1900:XI. tc. 1. §-a az értékpapírforgalomban felmerülő .,ügyleteket" nyilvánítja adóköteleseknek, — ugyanazon törvény 9. § a pedig úgy rendelkezik, hogy az adó kiszámításának alapját az ügylet tárgyának értéke képezi ós ettől az értéktől jár minden 2000 K után adó fejében 10 f, úgy hogy a 2000 K egységen alóli maradvány érték teljes 2000 K-nak vétetik és azon ügyletek, melyeik tárgyának összértéke a 200 K-t meg nem haladja, adómentesek. — A törvény ezen rendelkezései szerint az értékpapírforgalmi adó tárgyai nem a forgalomba kerülő egyes értékpapírok, hanem azok az ügyletek, melyek értékpapírok forgalonibahozása végett köttettek és a törvény 2. §-a alá eső bármily nemű, bármily egyenkénti értékű értékpapírok képezik az ügylet tárgyát, annyiszor 10 f adó fizetendő, ahányszor a 3000 K értókegység az ügylet összértékében foglaltatik. — A panasz tárgyát képező esetben a panaszló lajstromkivonatából és a kir. adóhivatalnak vizsgálati jelentéséből az a tény állapítható meg, hogy a panaszló 1905 szept. 4-én két ügylettel egyenként 25 drb 3%-os jelzálog sorsjegyet adott el 5950 K 30 f— 5950 K 30 f vételáron és így mindkét ügylet után 30—30 f adót tartozott bélyegjegyekben leróni, mely kötelezettségének eleget is tett. — Az ügyletek egységes voltán mem változtat, illetve a két ügyletnek több ügyletté minősítését nem indokolja az a hivatalos leletben felhozott, de a vizsgálati jelentésben meg nem erősített körülmény, hogy a sorsjegyek ára és a vételári részletek egyes sorsjegyenként voltak megállapítva, mert ezzel csak a vételár mégha334