Pataky Gedeon (szerk.): A m. kir. közigazgatási bíróság illetékekre vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye. 1879-1931 (Budapest, 1932)

O. — Biztosítási illetékek. való biztosítás. Indokolja továbbá a mentességre irányuló igényét azzal is, hogy a törvényhozó szándéka az volt, hogy az 1% illetéket csak ott szedjék, ahol a biztosított fél a neki kifizetett összeggel gazdagodik, de ne szedessék ott, ahol csupán valamely kárának megtérítése fejében kapja a biztosított összeget* s így gazdagodásról szó nincsen. Az első állításának indokolása a kereskedelmi törvényre támaszkodik, amelynek 463. §-a, szerinte, az elemi biztosítás fogalmát határozza meg. A kereskedelmi törvény a panaszosnak arra az állítására, hogy a szóbanforgó biztosítás az elemi kár ellen való biztosítással azonos, bizonyítékot nem szolgáltat; a törvény ezt a kifejezést: „elemi biztosítás" egyáltalán nem tartalmazza* ellenben a károk egyes fajaira nézve különös intézkedéseket tesz. Nevezetesen külön rendelkezik a tűz- és jég, vagyis a közönséges beszédben elemi csapásoknak nevezett események folytán bekövetkezett károkról. Azt tehát, hogy a betörés által szenvedett kárt lehet-e elemi kárnak tekinteni vagy sem, a kereskedelmi törvény el nem dönti, az 1883:VIII. tc. 4. §-ából azonban valágosan kitűnik, hogy azt nem lehet elemi kárnak tekinteni, nem különösen ennek a kifejezésnek a törvényben hozzáfűzött következmények szempontjából. A törvénynek idézett negyedik szakasza ugyanis olyan világosan rendelkezik, hogy ennek más értelmet adni még akkor sem lehetne, ha alapos volna is a panaszosnak az az állítása, hogy a törvényhozó mindem kártérítési összeget fel akart menteni az illeték alól. „Életjáradék címén kifizetett összegekről és minden a biztosító intézetre a biztosított esemény bekövetkezésekor háruló kártérítésekről — ide nem értve az állatbiztosítási- és elemi kártérítéseket — vagy egyéb szolgáltatásokról szóló vétbizonyítványoktól — illeték fejében 1% fizetendő." „Az elemi- és állatbiztosítási kártérítések fizetéséről szóló vétbizomyítványok illetékmentesek." Ez a törvény szó szerinti szövege; ennek alapján azonban nem lehet alaposan állítani, hogy a törvény általában minden valóságos kár pótlása fejében kifizetett összegről kiállított vétbizonyítványra nézve megállapította volna az illetéktől való mentességet, mint azt a panaszos állítja, hanem ez alá tartozóknak a kártérítéseknek csupán két csoportját, — az állatbiztosítást és az elemi károkat mondja ki. Amely kár tehát e két csoport valamelyikébe nem tartozik, az általános rendelkezés alá esik. Az első csoportba való tartozást maga a panaszos sem vitatja; de a szóbanforgó kárt elemi kárnak sem lehet minősíteni, mert habár igaz is, hogy a törvény az elemi károkat nem részletezi, sem közelebbről meg nem határozza, de épen mert a biztosítási ügyletekről szóló törvény sem nevezi a kárbiztosítást elemi biztosításnak, s így a kifejezésnek törvényben megállapított értelme nincs, nem is lehet azt másként érteni és magyarázni, mint ahogy azt a közönséges beszédben használni és érteni szokták, vagyis elemi kár alatt mást, mint a közönséges életben elemi csapásoknak neve315