Pataky Gedeon (szerk.): A m. kir. közigazgatási bíróság illetékekre vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye. 1879-1931 (Budapest, 1932)

0. — Biztosítási illetékek. a tag elhalálozása esetében örökösének a tagoktól halálesetenként beszedett járulékokból alakult segélyösszeget fizessen. — Ennek a kérdésnek eldöntése attól függ, hogy az illető egyesületet lehet-e segélyző pénztárnak tekinteni s ha igen, foglalkozik-e egyéb biztosítási ügyletekkel ós célja vállalkozói nyereségre irányul-e. — Ennek a döntvénynek alkotására az ujverbászi Jóltevő-egylet, az újvidéki Dobrotvor-egyesület, az óbeosei Segítség jótékony egyesület és a hódsági „Mementó mori" jótékony egyesület illeték ügyei adtak okot. — Ezeknek az egyesületeknek egyetlen céljuk az, hogy tagjaik elhalálozása esetében ezek örököseinek 2000 K maximális segélyösszeget fizessenek. — Ha a tag örökös nélkül hal el, a segélyösszegből a felsorolt egyletek elsősoTban a temetési költséget fedezik s a maradványt az egyik egylet az elhunyt tag ápolójának (eltartójának) adja ki, a másik egylet jótékony célra fordítja, a "többi pedig segélyalapjához csatolja. — A tag 4 K beíratási és 2—á K tagsági díjat fizet s ezenfelül köteles halálesetenként 4 K járulékot befizetni. Ez a halálesetenként járó 4 K a halálozási segély fedezetére szolgál s minthogy minden kör (cyclus) legalább 500 tagból áll, arra elegendő is. — Az egyesület feloszlása esetére a vagyon a tagok között a befizetett összegek aránya szerint osztandó szét, az ujverbászi Jóltevő egyletnél pedig a halálozási segélynél többet egy tag sem kaphat s a felesleg jótékonycélra fordítandó. — Az alapszabályok még arról rendelkeznek, hogy a beteg tag a 4 K halálesetenként fizetendő járulékra nézve halasztást kap és az elszegényedés miatt a tagok sorából törölt egyén örököse az ez által befizetett pénzt visszakapja. — Az alapszabályoknak ezekből a rendelkezéseiből megállapítható, hogy a kérdés alatt lévő egyesületek mindegyike az önsegély elvére alapított társadalmi alakulás. Ennek keretében a segélyt az elhunyt tag örököse részére az életben maradt tagtársak esetrőT-esetre teljesített befizetések által szolgáltatják s maga az egyesület tulajdonképen csak a tagok között kötelezőleg fennálló kölcsönös segélyezést közvetíti. Ezek az egyesületek tehát nyilván segélyző pénztárak. —• Azon az alapon. <hogy az 1883:VIII. tc. 12. §-ában segélyző pénztárként csak a temetkezési és betegápolóegylet s a rokkant munkásokat és munkások özvegyeit segélyző pénztár van megjelölve, a fent ismertetett és hasonló egyesületeket a segélyző pénztár fogalmi köréből kirekeszteni nem lehet. — Ugyanis a törvény szövegébein használt ebből a szóból: „azaz", valamint a névszerint felsorolt egyesületnek, illetve pénztáraknak egyébként meg mem okolható módon szűk körre szorított számából megállapítható, hogy a törvényszakasz felsorolása nem esetszerű (taxatio), hanem példaszerű (exempliíicatio). Az 1883:VIII. tc. 12. §-ának rendelkezése alá esnek tehát a segélyzőpónztárak általában és így akkor is, ha nem szorosan vett temetkezési és betegápoló egyletek, illetve rokkant munkásokat és azok özvegyeit segélyző pénztárak. Ezért nem változtathatja meg a se309