Pataky Gedeon (szerk.): A m. kir. közigazgatási bíróság illetékekre vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye. 1879-1931 (Budapest, 1932)

O. — Biztosítási illetékek. épségétől tétetik függővé. A panaszos nyugdíjintézet alapszabályai szerint a gy.-i egyházmegyei papság részére, szolgálatképtelenség esetére rendszeresített nyugdíjellátásukra való igény ellenében, az;, egyházmegye papjai tiszta jövedelmük után bizonyos évi járulékot fizetnek; az intézet tehát a papok szolgálatképtelensége esetére, tehát élettartamától egészsége és testi épségétől függően, az alapszabályok 2. §-ában részletezett nyugdíj összegeik fizetésére a papságtól ellenértéket vesz, következéskép a panaszos nyugdíjintézet ezen szervezetében a biztosítási ügylet alkatelemeit fel kell ismerni, mert a biztosítási ügyletnek nem lényege az, hogy az a biztosító részéről nyereségvágyból köttessék és nem lényege az sem, hogy a biztosítási összeg és a kikötött díj alkként arányuljon, hogy az esemény bekövetkeztével fizetendő összeg kizáróan a biztosítási díj fejében befizetett összegekből alakuljon; következéskép az a körülmény, hogy a panaszos intézet nem nyereségre alakult intézmény és hogy a nyugdíj és segély címén kifizetendő összegeket nem kizárólag a papság által befizetett és fizetendő járulékokból meríti, a jelzett minősítésen nem változtat. E mellett azonban a panaszolt illeték fizetésére való kötelezettséget meg kell állapítani; mert a nyugdíjintézeti szabályzat magánjogi alapon nyugodván,, az ennek alapján a nyugdíjintézet és a gy.-i egyházmegyei papság között fenforgó jogviszony szerződésen alapszik, amely szerződés, a kifejtettek szerint, biztosítási szerződésnek lévén minősítendő, kétségenkívül az 1883:VIII. tc. rendelkezése alá esik, annál is inkább, mert az idézett törvény 12. §-a, ezen rendelkezés alól csak a segélyező pénztárakat, azaz temetkezési és betegápoló egyleteket, rokkant munkásokat és munkások özvegyeit segélyező pénztárakat veszi ki; ezen szorosan értelmezendő kivétel alá pedig a panaszos intézetet vonni nem lehet és mert a szóbanforgó illeték a biztosítási szerződésektől általában jár; az tehát, hogy a panaszos nem nyilvános számadásra kötelezett társulat kebelében alakult ellátási intézet, ezen illeték követelhetésének jogosságán nem változtat. 1011. sz. ejh (1911). Az 1883:VIII. tc. rendelkezésein alapuló 1.5 és 1%-os illetéktől, az ugyanazon tc. 12. §-a alapján mentesnek tekintendő az az egyesület, amelynek egyetlen célja az, hogy a tag elhalálozása esetében örökösének a tagoktól halálesetenként beszedett járulékokból alakult segélyösszeget fizessen. Az 1883:VIII. tc. 12. §-a alapján a segélyző pénztárak, — amenynyiben egyéb biztosítási ügyletekkel nem foglalkoznak és céljuk a vállalkozók nyereségére nem irányul, — az ugyanezen törvény 2. és 3., — helyesebben 3. és 4. §-aiban megállapított 1.5 ós 1%-os illeték alól mentesek. — Az a kérdés, hogy ezt az illetékmentességet igényelheti-e az olyan egyesület, amelynek egyetlen célja az, hogy » 308