Pataky Gedeon (szerk.): A m. kir. közigazgatási bíróság illetékekre vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye. 1879-1931 (Budapest, 1932)

O. — Részvénytársaságok. vényben levő 1920:XXIV. tc. 14. §-ának 5. pontja a következőkép rendelkezik: „Ha a részvénytársaság- részvényeit bármi okból más részvényeikre cseréli be anélkül, hogy az új részvényekre bármiféle befizetés történnék (pl. a névre szóló részvényeket előmutatóra szóló részvényekre cseréli fel vagy viszont, a társaság cégét megváltoztatja, stb.) minden új részvény után I. fokozat szerint kell az illetéket megfizetni." — Mintbogy eképen a törvény csupán azt juttatja kifejezésre, hogy az illetéket az új részvény után ikell megfizetni, de kifejezetten nem rendelkezik aziránt, minő érték után történjék a lerovás, kérdésessé vált, hogy az illeték kiszabásának alapjául a részvény forgalmi értéke (tőzsdei árfolyama), kibocsátási ára, avagy névértéke veendő. — A forgalmi érték nem vehető alapul a következő okokból: A forgalmi érték az illetékszabályok 70. §-ának általános érvényű rendelkezése értelmében csak abban az esetben vehető az illeték alapjául, ha tuiaj donátruházás történik. A társasági szerződések illetékezésére vonatkozó, előbb érvényben volt törvény (1869:XVI. tc. 7—9. §.) különleges rendelkezésiéi szerint is csak abban az egy esetben volt alkalmazható a forgalmi érték, ha a névre szóló részvények a részvénytulajdonos által másra ruháztattak át. El lemben a részvénytársaságok által a társasági szerződést érintőleg végrehajtott jogi jelentőségű műveletek (tőkeösszesítés, tőkefelemelés) illeték alá vonásánál sehol sem fordul elő a legsúlyosabb .illetékezési alap: a forgalmi érték, hanem a múltban csupán a kibocsátott részvények névértéke, a jelenben pedig csak a részvények kibocsátási ára szerepel illetékezési alap gyanánt, tehát a kevésbé súlyos illetékezósi alapok. A társasági szerződés illetékezésére vonatkozó jogfejlődésünk tehát teljesen ellentmond annak, hogy midőn a részvények egyszerűen csak kicseréltetnek és tulajdonátruházás egyáltalán nem forog fenni, a forgalmi érték, azaz a legsúlyosabb illetékezési alap után lehessen az illetéket követelni akkor, amidőn a részvénykicserélés a múltban egyáltalán nem esett illeték alá és a jelenben is a törvényhozó a törvény indokolásából kitűnőleg — azt csak enyhén kívánta megillet ékezni. Kizárja ezt az a körülmény is, hogy a forgalmi érték (tőzsdei árfolyam) alkalmazása esetében igen gyakran fordulna elő, hogy a részvények pusztán formális 'kicserélése — a törvényhozónak az indokolásban kifejezésre juttatott célzata ellenére — nagyobb illetékkel sújtatnék, mint a részvény kibocsátása, tehát a tőkeösszesítés, illetve a vagyonbetét szaporítása. E kérdés eldöntésénél figyelmet érdemel az is, hogy az 192Üi:XXIV. tc. 14. §-ának 4. pontja szerint a tőkefelemeléssel kapcsolatos részvénykicserélés esetében maga a részvénykicserélés nem esik I. fokozatú illeték alá, hanem csupán a régi ós új részvények kibocsátási ára között mutatkozó különbözet után kell III. fokozatú illetéket fizetni. Minthogy ez a kibocsátási árikülönbözet rendszerint jóval kisebb összeg szokott lenni, mint az új részvény forgalmi értéke, a forgalmi ér300