Pataky Gedeon (szerk.): A m. kir. közigazgatási bíróság illetékekre vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye. 1879-1931 (Budapest, 1932)

V. — Vagyonátruházási illetékek nemei. nak, sőt az illetékdíjjegyzék 44. tételének abból a rendelkezéséből, hogy a hitbizományi örökösödéseknél az örökösödési illetéket a hitbizományi örökös a hitbizomány utolsó birtokosához való viszonya szerint, amint ehhez az illetéki törvények gyakorlati alkalmazásánál soha szó sem férhetett, — ép úgy a teljes érték után tartozik megfizetni, mint minden más örökös, világosan következik, hog-y a hitbizomány, mint jogintézmény, magánjogilag és illetékszabás szempontjából is egyszerűen az örökösök egymásután való következésének olyan sorrendje, amely a közönséges utóörökléstől, az utóöröklós rendjétől (fidei comissarii substitutió) osak abban különbözik, hogy a hitbizományi javakra nézve az örökösöknek hosszú, az igényjogosultak kihalásáig terjedő sora van megállapítva, míg az utóörökösödésnél az öröklésre hivatottak száma a törvény és jogszokás által korlátozva van. Már pedig, ha a hitbizományi birtokos öröklésénél az illetékkötelezettség ugyanaz, mint minden más öröklésnél; ha ilyenkor nem tekinti az illetéki törvény a hitbizományi jogi személynek, sem a vagyont átvevő birtokost olyannak, aki a vagyonban már eddig is résztulajdonosként szerepel, vagyis ha örökösödésnél az illetékfizetési kötelezettség alól a vagyont átvevő sem egészben, sem részben nem mentetik fel, akkor ezeket a jogviszonylatokat, a jogi személy, az osztott tulajdon elvét felállítani a hitbizományi javakba belépő örökös birtoklásának tartama alatt sem lehet. — Mindezeknél fogva ós mert ebben az esetben csak az történik, hogy a hitbizományi birtokos a tulajdonát képező korlátlan rendelkezése alatt álló ingatlant a hitbizományokra nézve fennálló korlátok közé szoríttatja s a tulajdonát képező korlátolt rendelkezésű hitbizományi javaikat a korlátok alól feloldatja: ez esetben vagyonátruházási illeték egyáltalán nem követelhető. 37. sz. jogegységi. Ha a hitbizomány birtokosa hitbizományi ingatlanokért saját ingatlanát adja cserébe, ebben az esetben vagyonátruházási illeték nem követelhető. Panaszos a kir. törvényszék mint hitbizományi bírósághoz kérvényt adott be, melyben az ő hitbizományi birtoklásában levő ingatlanainak egy részére vonatkozólag azoknak a saját korlátlan tulajdonában levő, hasonló értékű ingatlanokkal leendő kicserélését megengedni kérte. A kir. törvényszék az ingatlanok felcserélését engedélyezvén, az illeték az ingatlanok 286.888 K értéke után 4.3%-kai csereügylet címén íratott elő, melyet a kir. pénzügyigazgatócág csak annyiban helyesbített, amennyiben 178.920 K értéket véve alapul, az illetéket ennek folytán leszállította. Panaszos az illeték törlését, esetleg leszállítását kéri, mert az illeték alá vont ügylet eltér a közönséges cserejogüg*ylettől és így az után illeték vagy épen nem, vagy kevesebb fizetendő. Az illeték megszabása 20