Pataky Gedeon (szerk.): A m. kir. közigazgatási bíróság illetékekre vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye. 1879-1931 (Budapest, 1932)
V. — Egyéb ingatlan vagyonátruházások. Egyéb ingatlan vagyonátruházások. (112. §.) Ha a részvénytársaság összes részvényeinek a tulajdonosa, a részvénytársaság nevén álló ingatlanokat a maga nevére íratja át, az ingatlan vagyonátruházási illetéket a kincstár jogosult követelni. A panaszos az illeték jogosságát és helyességét azért támadja, mert szerinte ez esetben az ingatlan vagyonátruházási illeték nem jár, amennyiben a M. Sz. és Gy. rt. összes részvényeinek megvételével a rt. tulajdonában volt ingatlanok tulajdonjogát is megszerezte, a részvények után járó értékpapírforgalmi adót pedig lerótta és így legfeljebb — tulajdonjognak nevére történt bekebelezése után fizetendő 2%-os bejegyzési illeték. — A fenforgó esetben vitán felül áll, hogy az ingatlanok a fentebb megnevezett rt. tulajdonából a panaszos tulajdonába mentek át. — A bíróság az illetékkiszabás alapjául szolgáló tulajdonjog átruházási nyilatkozat ama kitételéből, hogy az ingatlanok vételára részvényekkel rendeztetett és abból, hogy a panaszos az említett ingatlanok tulajdonjogát a rt. nevéről a saját nevére kebeleztette be, arra a meggyőződésre jutott, hogy a panaszosnak a részvények megvételével nem a rt. üzletének a rt. cége alatt való folytatása, hanem az ingatlanok megszerzése volt a szándékában és így ebben az esetben az 1920: XXXIV. te. 1. §. 3. bekezdése szerint visszterhes ingatlan vagyonátruházási illeték alá eső oly jogügyletet lát fenforogni, amelytől a 97. és 112. §-oik értelmében az ingatlan teljes értéke után 5%-os illeték jár. 1617. sz. ejh (1929). Szolgálati bér kielégítése fejében történt ingatlan átruházás, mint visszterhes vagyonátruházás esik illeték alá. Panaszos tulajdonul kapott ingatlant szolgálati bére fejében azért, mert az ingatlan átruházóját és néhai férjét 17 éven át csupán ruházatért és ellátásért szolgálta. — Teljesen figyelmen kívül hagyva azt, hogy az átruházó fentartotta a maga részére az átruházott ingatlan életfogytig tartó haszonélvezeti jogát — az ügyletet nem lehet ingyenes vagyonátruházási, vagyis ajándékozási ügyletnek minősíteni. Nem csupán azért, mert maga az ügylet ellenszolgáltatásként határozottan meg-jelöli a panaszos jogát a szolgálati bérre s ezt a községi bizonyítvány is tanúsítja, hanem főkép azért, mert az élet közönséges viszonyai szerint, a már említett bizonyítvány által tanúsított munkásság (21 holdnyi gazdaság önálló kezelése) ellátással és ruházattal megfelelően díjazva nincs. — Ezekre való tekintettel az ügyletet visszterhes vagyonátruházási ügyletnek kellett minősíteni s az illeték összegét az 1920:XXXIV. tc. 97. §-a alapján a nem kifogásolt 510 aranykorona érték 5%-ában kellett megállapítani. 1661. sz. ejh (1929). 148