Pataky Gedeon (szerk.): A m. kir. közigazgatási bíróság illetékekre vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye. 1879-1931 (Budapest, 1932)

V. — Ingó és ingatlan átruházása. kénytelen, nem képez illetékköteles s a vételárhoz hozzáüthető mellékszolgáltatást, mert az illetékdíjjegyzék 1. tétel 1. jegyzetében foglalt mellékszolgáltatások alatt csaik azok érthetők, amelyeket a vevő magára vállal, illetve amelyeket teljesíteni köteles, a haszonélvezet tűrése pedig az aktív szolgáltatások fogalmi körébe nem vonható. 837. sz. ejh (1908). Ingatlanvétel esetén nem az eladónak, hanem a lakás bérlőjének fizetett úgynevezett lelépés! díj a vételárhoz hozzá nem számítható. Az illeték összege tekintetében emelt panasz helytálló, mert a vizsgált iratokból megállapította a bíróság, hogy 1,700.000 K volt a vételár és 250.000 K pedig a lakás lakójának a lakás átadása fejében úgynevezett lelépés címén fizetett összeg volt. — Minthogy pedig a lelépésért fizetett összeg nem tekinthető olyan mellékszolgáltatásnak, amely az 1920:XXXIV. tc. 98. §-a szerint a vételár alapjához (helyesebben: az illeték alapjához) számítandó, az előírt 85.000 K-val a vétel utáni illetéket helyesen lerovottnak kellett tekinteni és a pótkiszabást törölni kellett. 1622. sz. ejh (1929). Ingó és ingatlan együttes átruházása. (99. §.) Ha ingatlan és ingó dolgok nem csupán ingatlanért, hanem ezen felül még készpénzért is ruháztatnak át, az ingó dolgok értékétől nem 4.3% csereilletéket, hanem csak III. fokozatú okirati illetéket lehet követelni. A panaszosok a kir. pénzügyigazgatóság által 140.000 K után III. fokozat szerint megállapított 875 K illetéknek törlését kérik azon az alapon, hogy az illetékdíjjegyzék 24. tétele rendelkezése szerint — amint ez a fennállott pénzügyi közigazgatási bíróságnak egy ítéletében is kifejezést nyert — az oly esetben, amidőn egyik cserélő fél ingatlant, a másik ingatlant és ingót ruház át, az ingó is a cserébe kapott ingatlanért adott ellenértéknek tekintendő s ezért az ingók értéke után III. fokozat szerint külön átruházási illeték nem követelhető. A fennforgó esetben ingatlan és ingó nem csupán ingatlanért, hanem ezenfelül még 170.000 K ráfizetésért adatott ellenszolgáltatásul. Ily esetben nemcsak a méltányosság, hanem a törvénynek az abban lefektetett irányelv szem előtt tartása melletti helyes értelmezése is azt kívánja, hogy az ingóság ne ingatlanért adott ellenértékként, hanem a ráfizetés meg'felelő összegével megvettnek tekintessék, s ennélfogva az átruházott ingóság értéke ne ingatlanért adott ellenérték gyanánt 4.3%, hanem csakis III. fokozat szerinti illeték alapjául vétessék. 994. sz. ejh (1911). 137