Pataky Gedeon (szerk.): A m. kir. közigazgatási bíróság illetékekre vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye. 1879-1931 (Budapest, 1932)

V. — Ajándékozási ill. kulcsának megállapítása. lag történt átruházásért. — Az illeték kiszabása ellen a fizetésre kötelezett felek közül csak T. L. és T. B. éltek felebbezéssel és a pénzügyigazgatóság elutasító határozata ellen panasszal is. — T. I.. azért panaszol, mert az illetéket úgy szabták ki, mintha E. testvérétől kapta volna a jándékba a neki jutott ingatlant, holott az ajándékozó az apja volt; ezért jogügylet után mint szülőtől gyermelk részére tett ajándékozás után kéri a szabályszerű illetéket kiszabni. — A bíróság a panaszt alaposnak találta. — A szerződés lényege az. hog*y T. B. mind az öt gyermekét egyenlő mértékben kívánta megajándékozni. Hogy azonban ,— amint panaszos előadja —a birtokán levő tanya annak természetben való megosztása után is egy kézben maradjon és hogy azt a körülötte levő földekkel együtt E. fia kapja meg, nevezettnek mégegyszer annyi területet adott át. mint a többi gyermekének, de ennek a többletnek ellenében köteles volt fia a saját birtokából ugyanilyen értékű földterületet atyjának átengedni, aki ezt L. leányának, a panaszosnak juttatta. — T. E. tehát e többletet visszteher ellenében szerezte meg és így a neki jutott ingatlanok felerósze után terhére nem ajándékozási, hanem visszterhes ing-atlan vagyonátruházási illeték lett lovna kiszabandó, míg a panaszosra vonatkozó jogügyletet szülő és gyermek között létrejött ajándékozásnak kell tekinteni. — Az 192©:XXXIV. tc. 91. §-ának (1) bekezdése értelmében a megajándékozottra rótt viszontszolgáltatás értéke az ajándékozott dolog értékéből levonandó, a (2) bekezdés szerint pedig az ajándékot a viszontszolgáltatásnak erejéig — kivéve az átadó szülők eltartási kötelezettséget, —• visszterhesnek kell tekinteni. — Ebben az esetben a panaszosra rótt viszontszolgáltatás, mely terményekből és természetben kiadandó, élelmezésre szolgáló dolgokból áll, az ajándékozó szülő eltartására van szánva, ezért azt visszterhesnek tekinteni s az után a visszterhes vagyon átruházásra megállapított illetéket kiszabni nem lehet. — Mindezeknél fogva és figyelemmel a fentebb hivatkozott te. 94. és 95. §-ainak, valamint a törvény végrehajtása tárgyában kiadott 1921. évi 40.000 sz. utasítás 104. § utolsó bekezdésének rendelkezéseire is, a T. L. által fizetendő illetéket a következőképpen kellett kiszabni: az ingatlan értéke: 40,000.000 K — le a viszontszolgáltatás értékét: 16,140.000 K-t — marad tiszta ajándék: 23,860.000 K, — ami a jogügylet megkötésekor érvényben volt 14.500-as viszonyszám alkalmazásával 1645 ar. K 52 fillérnek, kerek összegben 1650 ar. K-nak, az ingatlan teljes értéke pedig 2758 ar. K 62 fillérnek, kikerekítve 2760 ar. K-nak felel meg. — Fizetendő tehát 1650 ar. K-tól 1%-kal 16 ar. K 50 f. ajándékozási és 2760 ar. K-tól 1.5%-al 41 ar. K 40 f. ingatlan átruházási, összesen 57 ar. K 90 f. illeték. — T. B.-ra ajándékozási illetéket szabtak ki azért, mert a T. E.-ről T. L.-ra ruházott ingatlanra vissziteher nélkül haszonélvezeti jogot nyert és utóbb nevezettől 16,400.000 K értékű szolgáltatást kap. — A fizetésre köteleze-tt fél ezt azért támadja, mert ő haszon133