Pataky Gedeon (szerk.): A m. kir. közigazgatási bíróság illetékekre vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye. 1879-1931 (Budapest, 1932)

V. — Illetékek visszakövetelése. lyoniányaképpen bekövetkező visszaadástól tehát ez alapon szintén nem lehet illetéket követelni. 1630. sz. ejh (1929). Ha a szerző azért bocsátja vissza az ingatlant az átruházó tulajdo nába, mert a vállalt tartási kötelezettségének teljesítése lehetetlenné vált, a visszabocsátás után újabb vagyonátruházási illetéket kiszabni nem lehet. A panaszos és atyja, B. B. 1922 okt. 3-án életjáradéki szerződést kötöttek, mely szerint a panaszos atyjának holtig való eltartását, ápolását és gyógykezeltetését magára vállalta, ennek ellenében pedig B. B. átruházta a panaszosra a c.-i 11.193. sz. tkvi betétben foglalt ingatlannak őt illető felerészét. Ez alapon az ingatlan tulajdonjoga a panaszos javára bekebeleztetett. — Ezt követőleg 1922 dec. 31-én a felek nyilatkozatot állítottak ki, mely szerint B. B. a panaszos által vállalt eltartásról stb. lemondott, a panaszos pedig a ráruházott ingatlant nevezettnek tulajdonába visszabocsátotta. — A fejezetben körülírt illetéket e nyilatkozat, mint újabb visszterhes vagyonátruházás után az ellátás értékének alapulvétele mellett követelik. — A panasz alapos, mert amint a nyilatkozat szövegéből megállapítható, az ingatlannak a korábbi tulajdonos részére való visszaboesátása azért történt, mert a panaszos atyjának a közös háztartásban való eltartása és így a panaszos által vállalt kötelezettségek teljesítése lehetetlenné vált, ily körülmények között pedig az ingatlannak visszaadása az 1920:XXXIV. tc. 67. §. 5. pontja második bekezdésének utolsó mondata szerint újabb vagyonátruházásnak nem minősíthető, következéskép vagyonátruházási illeték kiszabásának sincs helye. 1668. sz. ejh (1930). Ingatlanra vonatkozó és már jogerőre emelkedett árverés után ki rótt illeték törlendő vagy visszafizetendő, ha ez az árverés később az érdekelt felek kérelmére bíróilag megsemmisíttetik. A kifogásolt illeték a telekkönyvi hatóság végzése alapján íratott elő, mely végzés szerint V. I.-nak a b.-i 5574. sz. tjkvben foglalt házát az 1895 nov. 11-én megtartott bírói árverésen a b.-i népbank 175 frt-ért megvette. Ez az árverés ugyanazon végzés szerint jogerőre is emelkedett és a kár. pénzügyigazgatóság az illetéket másodfokon éppen erre a körülményre való figyelemmel tartotta fenn, dacára annak, hogy hitelesen beigazoltatott, hogy a telekkönyvi hatóság a szóban levő árverést 1896 febr. 12-én 470. tkvi szám alatt kelt végzésével, igaz ugyan, hogy az érdekelt felek kérelmére, de mégis hatályon kívül helyezte. Minthogy azonban nem tagadható, hogy a most idézett végzés folytán a bíróságnak az a ténye, melyen a kifogásolt illeték is alapszik, jogi hatályát teljesen elvesztette, a kérdéses illeték törvényesnek el nem ismerhető 111