Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Pusztai János - Zehery Lajos - Bacsó Ferenc - Cziffra András (szerk.): Grill-féle döntvénytár 35. 1941-1942 (Budapest, 1943)

Jövedelem- és vagyonadó. 162, 5') egyébkénti következmények nélkül bejelenthesse azokat az elhallgatott, s egyébként adóköteles jövedelmeit ós vagyontárgyait, amelyeknek létezéséről a kincstár korábban nem tudott. A már felfedezett jövedelemnek vagy vagyontárgyaknak a felderítése után történt bevallása tehát az adózót az adóeltitkolásnak az adó utólagos kivetésében illetőleg helyesbítésében álló törvényszerű következménye alól akkor sem mentesítheti, ha egyébként (felfedezés hiányában) az elkövetett adóeltitkolás az általános jogszabályok szerint kivethető adók tekintetében is közkegyelem hatálya alá esnék. A szóbanforgó esetben az adófelszólamlási bizottság határozatában foglalt azzal a megállapítással szemben, hogy a panaszosnak az ügyvédi gyakorlatából származó, visszamenőleg általános kereseti adó alá volt jövedelme az 1938:XX. t.-e. 8. §-a (1) bekezdése és az 1500/1938. P. M. sz. rendelet 25. §-ának (2) bekezdése alapján bevallott, de annakidején a vagyonadó-bevallásokban elhallgatott vagyonnal Bemmiféle összefüggésben nincs, panasza során sem cáfolta meg. Az utólagos adóztatás jogossága tekintetében közömbös az is, hogy a panaszos az 1933—1937. adóévekre az ügyvédi gyakorlatából elért jövedelmére nézve általános kereseti adóbevallást egyáltalán nem adott. Ebből a szempontból kizárólag az a döntő körülmény, hogy a jövedelem létezése már a beruházási hozzájárulásról szóló bevallás beadása előtti időben a kincstár tudomására jutott. A kereseti adó tekintetében a kivetési jog elévülésének kezdetére nézve pedig a K. H. Ö. 11. §-a két időpontot állapít meg és pedig: az adóbevallás beadásának és az eltitkolt jövedelem felfedezésének napját mert n kincstár joga az adó kivetéséhez akkor nyílik meg, amikor a jövedelem létezéséről akár A bevallás, akár felfedezés útján tudomást szerez. A szóbanforgó esetben a panaszos maga sem állítja, hogy az ügyvédi jövedelemről a köteles bevallást évenkint, vagy annak idején beadta volna. Bevallás hiányában és annak folytán hogy ennek a jövedelemnek létezéséről a kincstár a K. U. R. T.-nál 1938. évben foganatosított könyvvizsgálat megállapításaiból szerzett tudomást, az adó elsőfokú kivetése pedig már az adóhivatal 1939. évi november hó 30-án kelt végzésével, tehát a K. H. Ö. idézett §-ban meghatározott 5 évi elévülési időn belül megtörtént és a panaszos a fellebbezése folytán hozott másodfokú határozatot is már 1940. évi április hó 25-én átvette, — a keresti adó tekintetében a kivetési jog nem elévült. A K. K. H. Ö.-nek a panaszos által felhívott 91. Sf-a sem tartalmaz az, elévülés tekintetében a fentiekkel ellentétes rendelkezéseket. A panaszos tehát a kifogásait az utóbbi §-ra is tévesen alapítja. Ezek folytán a panasznak az általános kereseti adó ellen irányuló részében nem lehet helyet adni. A jövedelem- és vagyonadóra nézve a panaszos az 1932—1937. adóévekben adóbevallást adott, kivéve az 1934. évet, amelyre, az elsőfokú