Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Pusztai János - Zehery Lajos - Bacsó Ferenc - Cziffra András (szerk.): Grill-féle döntvénytár 35. 1941-1942 (Budapest, 1943)

Törvényliató&dgi ügyek. 21. 15 14. §-a rendelkezéseit; ezt kifejezetten kellett volna kimondania; valamely törvény visszaható erejét kiterjesztő magyarázat alapján nem lehet megállapítani. Szerinte az 1938: XIX. t.-c.-nek az országgyűlési képviselővé választhatásra vonatkozó szigorúbb rendelkezései a székesfővárosi törvényhatósági bizottsági taggá választhatóság, illetve a kizáró okok szem pontjából csak a törvény hatálybalépte után megtartó ti választásokkal kapcsolatban alkalmazhatók, vagy pedig oly esetben, amikor a kizáró ok a törvény hatálybalépte után valósul meg, vagyis a bűncselekmény :t törvény hatályba lépte után követtetik el. Végül a panaszos kifejti, hogy általános jogelv, hogy a megszerzett alanyi jogokat kímélni kell: €z az elv is amellett szól, hogy az idézett törvényt ne értelmezzék viszszaható erejűnek, ily kifejezett rendelkezés hiányában. Kéri, hogy a bíróság mondja, ki, hogy vele szemben kizáró ok nem áll fenn. II. A panaszos — 4008/1940. K. szám alatt iktatott közvetlen beadványában — az itteni eljárás felfüggesztését kérte, abból az indokból, hogy a szóban levő bűnvádi pere ügyében a d-i kir. törvényszéknél B. 11. 2719/1.—1940. szám alatt újrafelvételi kérelmet terjesztett elő. A bíróság ezen az alapon az itteni eljárást nem találta felfüggeszt endőnek. A bíróság ugyanis á hatáskörébe tartozó vitás kérdést: a törvényhatósági bizottsági tagság megszűnése kérdését az annak elbírálásakori tényállási és jogi helyzet alapján dönti el. Ez a helyzet pedig az, hogy a panaszos az 1921:111. t.-e.-be ütköző vétség miatt jogerősen elítéltetett. A bűnvádi per újrafelvételének kérelmezése, sőt annak esetleges megengedése s a bűnvádi újrafelvételi eljárás esetleges folyamatbatétele nem .akadálya az itteni fő-eljárás lefolytatásának és befejezésének. Annak, hogy a bűnvádi per újrafelvétele majdan sikerre vezet, a panaszosnak törvényhatósági bizottsági tagsága megszűnése ügyét illetően csak az a jelentősége, hogy alapul szolgálhat a közigazgatási bíróság ítélete ellen — az 1896: XXVI. t.-c. 140. §-ában meghatározott határidőn belül -- ú jrafelvételi panasz emelésére. A bíróság tehát a panaszt érdemi elbírálás alá vette. III. A bíróság nem találta szükségesnek annak a kérdésnek a vizsgálatát, hogy az 1938: XIX. t.-c. 228. §-a folytán e törvény ama rendelkezéseinek, amelyeket az 1930: XVIII. t.-c. 25. §-a felhív, a székesfővárosi törvényhatósági bizottsági tagságból kizáró ok fennforgása szempontjából visszaható erejük van-e az 1938: XIX. t.-c. hatálybalépése előtti időre. A bíróság megítélése szerint az 1938: XIX. t.-c. 228. §-a (2) bekezdésében foglalt, fentidézett rendelkezés — az adott esetben — azt jelenti, bogy az 1930: XVIII. t.-c. 25. §-a (1) bekezdése l. pontjába, az ott hivatkozott 1925: XXVI. t.-c. 10. §-a (1) bekezdésének 4. pont ja helyébe be kell helyettesíteni az 1938: XIX. t.-c. idevágó 56. §-a (1) bekezdésének 6 pontját. Az 1930: XVIII. t.-c. 25. §-a címéből (..törvényhatósági bizottsági tagságból kizáró okok") és c §. (1) bekezdésének bevezető sorából („nem lebet tagja a törvényhatósági bizottságnak") pedig nyilvánvaló, hogy kizáró ok fennállása kérdésénél nem azt kell vizsgálni, vájjon az illető törvény-