Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Pusztai János - Zehery Lajos - Bacsó Ferenc - Cziffra András (szerk.): Grill-féle döntvénytár 35. 1941-1942 (Budapest, 1943)

14 Közigazgatási jog. ugyané t.-c. 27. §-a (1) bekezdésének 1. pontja és (3) bekezdése alapján — megszűntnek mondotta ki. Az igazolóválasztmány ezt a döntését lényegileg a következőkkel indokolta meg: Az 1930: XVIII. t.-c. 25. §-a (1) bekezdésének 1. pontja szerint nem lehet a székesfőváros törvényhatósági bizottságának tagja az, aki az 1925: XXVI. t.-c. 10. §-a (1) bekezdésének 1. és 3—6. pontjaiban és (2) bekezdésében megállapított okok valamelyike miatt országgyűlési képviselő rem lehetne. Az 1925: XXVI. t.-c. 10. §-ának ebben az esetben irányadó (1) bekezdése 4. pontja a 7. §. (1) bekezdésének 9. pontjára utal, amely szerint a választójogból ki van zárva az, akit az állami és társadalmi rend hatályosabb védelméről szóló 1921: III. t.-c.-ben meghatározott bűncselekmények valamelyike miatt szabadságvesztésbüntetésre ítéltek. Ezen az alapon a panaszos törvényhatósági bizottsági tagsága nem volna érintve, mert őt a törvényben meghatározott bűncselekmény miatt ugyan, de nem szabadságvesztés-büntetésre, hanem csak pénzbüntetésre ítélték. Ámde az 1938: XIX. t.-c. az 1925: XXVI. t.-c.-et hatályon kívül helyezte és 228. §-ának (2) bekezdésében kimondotta, hogy ahol az egyes törvények az 1925: XXVI. t.-c. egyes rendelkezéseire hivatkoznak, ezek helyett a jelen törvény megfelelő rendelkezéseit kell érteni. Hatályukat vesztették tehát az 1925: XXVI. t.-c. 10. §-ának az 1930: XVIII. t.-c. 25. §-ában felhívott rendelkezései is és helyükbe az 1938: XIX. t.-c. 56. §-ának rendelkezései léptek. E §. (1) bekezdésének 6. pontja szerint a szabadságvesztés-büntetés kiállásától, illetőleg a pénzbüntetés megfizetésétől számított 10 év alatt országgyűlési képviselővé nem választható meg az. akit a 28. §. (1) bekezdése 2. pontjában megjelölt és az 1921:111. t.-c.-be ütköző vétség miatt jogerősen elítélték. Az igazolóválasztmány szerint az 1938: XIX. t.-c. 228. §-a (2) bekezdésének már idézett rendelkezése folytán e törvény most említett rendelkezései visszaható erővel érvényesülnek az 1938: XVIII. t.-c. 25. §-a szerinti kizáró ok létesülése szempontjából. Végül az igazolóválasztmány rámutat arra, hogy közjogok terén szerzett jogok nincsenek. Ez ellen a határozat ellen a panaszos panasszal élt a közigazgatási bírósághoz. A panaszos álláspontja szerint a törvényhatósági bizottsági taggá választhatóság alapját tevő feltételek fennforgását, illetve a kizáró okok alóli mentességet az 1930: XVIII. t.-c. 14. §-a értelmében a választás időpontjában kell elbírálni: a 22. §. (2) bekezdése szerint az igazolóválasztmány a választások után megválasztott törvényhatósági bizottsági tagok és póttagok tagsági jogát hivatalból is köteles volt megvizsgálni; az ő 1935. évben történt megválasztásakor fennállott törvényes rendelkezések szerint az ő említett —• pénzbüntetésre történt — elítéltetése választhatöságá, illetve törvényhatósági bizottsági tagságát nem érintette. A panaszos szerint az új, szigorúbb törvény: az 1938: XIX. t.-c. 228. §-a nem helyezte hatályon kívül, visszamenő hatállyal, az 1930: XVIII. t.-c.