Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Pusztai János - Zehery Lajos - Bacsó Ferenc - Cziffra András (szerk.): Grill-féle döntvénytár 35. 1941-1942 (Budapest, 1943)

Szerzői jog. 458. 165 azért a cselekményéért, hogy a mozgófényképészeti műnek a felperes festményének jogosulatlan felhasználásával készült részeit forgalomban tartotta akkor is, amikor a felperes közléséből már tudomást szerzett a felperes festményének jogosulatlan felhasználásáról. Nem mentesíti a II. r. alperest a bitorlásnak a Szjt. 18. §-ában megszabott következményei alól a nyilvánosságra szánt mozgóképek és azok forgalmának hatósági ellenőrzéséről szóló 255.000/1924. !'.. M. sz. rendelet 16. §-ának az a rendelkezése, hogy a mozgóképen tett bármely változtatás érvénytelenné teszi az engedélyokiratot és aki ilyen mozgóképet nyilvánosan előad, a rendelet 23. §-a alapján büntetendő. A mozgóképek gyártását és forgalmát a közigazgatási jog körében szabályozó rendelet ugyanis a Szjt. rendelkezéseit nem érinti, de egyébként is a rendelet 16. §-ának hatodik bekezdése az engedélyesnek módot ad arra. hogy az engedélyezett mozgóképnek egyes részeit a filmnek vizsgálatra újból bemutatása mellett megváltoztathassa. A fellebbezési bíróságnak szintén meg nem támadott ténymegállapítása >zerint az „Igen vagy nem" című hangos film forgatókönyvében a felperes festményének, vagy hasonló tárgyú festménynek felhasználására utasítás nincsen. Ezen az alapon is megállapítható, hogy a mozgófényképészeti mübon a felperes festményének az egyik helyiség díszítésénél s esetleg az ebben a helyiségben lejátszódó jelenetek érdekesebbekké tételénél nagyobb szerepe nincsen. Az ilyen jellegű díszletnek szolgáltatása rendszerint díj ellenében, nem pedig a jövedelemből való részesedés fejében szokott történni. A fellebbezési bíróság erre a közismert szokásra utalással indokoltan mellőzte a hangos film jövedelmének vizsgálatát és nem sértett jogszabályt azzal, hogy a felperes vagyoni kárának mennyiségét a Szjt. 30. §-ának és a Pp. 271. §-ának alkalmazásával belátása szerint állapította meg. A mind a két alperes terhére megállapított bitorlásból folyóan a felperes nem vagyoni kárt is szenvedett, mert a bibliai tárgyú festményét a felperes szerzői személyiségi jogára tekintet nélkül a festmény rendeltetésével össze nem férő módon állították egy filmvígjáték keretében a közönség szemei elé. Következésképen a fellebbezési bíróság helyesen kötelezte az alpereseket a felperes nem vagyoni kárának megtérítésére is. A vagyoni és nem vagyoni kártérítésnek a fellebbezési bíróság által megítélt összege pedig a m. kir. Kúria megítélése szerint is megfelel az erre nézve a Szjt. rendelkezései szerint irányadó szempontoknak. A felperesnek az alperesek megbüntetése és a film bitorlást tartalmazó részeinek elkobzása iránt a felülvizsgálati kérelmében előterjesztett új kereseti kérelmeit a m. kir. Kúria a Pp. 494. §-ának a felülvizsgálati eljárásban is alkalmazandó rendelkezése folytán nem vette figyelembe. Egyébként az alpereseket, mint jogi személyeket nem is lehetne a