Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Pusztai János - Zehery Lajos - Bacsó Ferenc - Cziffra András (szerk.): Grill-féle döntvénytár 35. 1941-1942 (Budapest, 1943)

nevezető szabályok. 444. 147 A vásártartási jog alább kifejtett különleges jogi természetére s an* rak az adott esetben az adománylevélben tüzetesen történt körülírására és arra is tekintettel, hogy e kiváltságos magánjogi jogosítvány gyakorlásának a határait a kiváltságlevél tartalma szabta meg: nem áll ellentétben az anyagi joggal a fellebbezési bíróságnak az az állásfoglalása, hogy a felperesek jogelődei a királyi adománylevéllel nem szereztek olyan kizárólagos jogosítványt, amelynek alapján az évi vásárokon felül a heti vásárokon s különösen a vasárnapi élelmiszerpiacon is gyakorolhatták volna a vásártartási jognak mindmáig érvénybon maradt részjogosítványát, a helyptnzszedést. Ami a vásártartási jogot (ius nundinarum) illeti, a Tripp II. rész, 9. eímének 1. §-ában foglalt meghatározás szerint azt a király egyes természetes, vagy jogi személyeknek adományozta, akik e kiváltságnál fojrva meghatározott időben — hetenkint vagy évenkint (fora hebdomadalia, nundinae generales) — árúk adásvétele céljából vásárokat tarthatnak. Ez az adományozás nem történhetett mások jogainak a sérelmével s ezért szokás volt a kiváltságlevélbe a ..salvo iure alieno" záradékot belevenni (Trip. II. rész 9. cím 2. §.) Ez a jogsérelem pedig nem volt meg, ha a különböző személyek vásártartási joga nem ugyanarra a napra és napszakra s nem olyan helyekre szólt, melyek 1 mérföldnél kisebb távolságban voltak egymástól. Az ennél közelebb fekvő helyeken is lehetett a vásártartást különböző személyek javára megengedni, de időbeli korlátozással („dummodo una et eadem die. aut uno tempore cum prioribus nundinis, seu foris hebdomabilibus noviter concessa non celebrentur. et alias nova, manifeste priora non destruant" „csak az újonnan engedélyezett vásárok ne látogattassanak a régi országos és heti vásárokkal egy és ugyanazon a napon, vagy egy időben s egyébként is az új vásárok a nyilván régebbieket nem szüntetik meg") (Trip. II. rész 10. cím 4. §.) Ezek szerint előfordulhatott, hogy a vásártartási jogot ugyanabban a községben más-más személyek kapták meg, de különböző időre. Ennek nem lehetett akadálya, hogy egyes esetekben a vásártartási jog a nemesi ingatlannak tartozéka gyanánt jött tekintetbe, mert ez a jog csak kivételesen volt a nemesi birtok tulajdonjogával összekötve és sem a szorosan vett királyi kisebb haszonvételekhez, sem a földesúri jogokhoz nem tartozott; az úrbéri nyiltparancsban kivételes jogként említve nincs és a nemesi birtokhoz való kapcsolata csupán a kiváltságlevéllel meghatárzott tartalma folytán jött létre. Egy más tartalmú vásárjog tehát ugyanazon községbeli más ingatlanhoz is fűződhetett, sőt a városok, községek részére történt adományozásnál a jognak a nemesi ingatlanokká1 összefüggése is elhomályosodhatott. Egyébként is az ingatlanon fennálló tulajdonjogot tartalmilag gazda^ gabbá tevő ez a jog az ingatlanoktól el is volt választható , mert a volt földesurak átruházási szabadsága korlátozva nem volt. Nem áll meg a felpereseknek a m. kir. Kúria 5774/1903. P. sz. ítéletére 10*