Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Pusztai János - Zehery Lajos - Bacsó Ferenc - Cziffra András (szerk.): Grill-féle döntvénytár 35. 1941-1942 (Budapest, 1943)

2 Közigazgatási jog. l valamely azt követő időponttól kezdödőleg bármilyen okból — ideértve az 1912: LXV. t.-c. 34. §-a alapján teljesített ideiglenes szolgálatból a nyugdíjas állapotba való visszahelyezés esetét is — újból megállapítandó ellátást úgy kell megállapítani, hogy az ellátás alapjául a 7000/1925. M. E. számú rendelethez mellékelt kimutatásokban arra a fizetési osztályra és fizetési fokozatra megállapított fizetés (nyugdíjba beszámítható javadalmazás) szolgáljon, amelybe az illető tisztviselő vagy egyéb alkalmazott a tényleges szolgálatban utoljára tartozott. Ezek a jogszabályok teljes összhangban állanak az 1912: LXV. t.-c. rendelkezéseivel. Az 1912: LXV. t.-c. 9. §-a értelmében az állandó ellátás megállapításánál az alkalmazottnak a tényleges szolgálatban utoljára élvezett beszámítható javadalmazása szolgál alapul. Beszámítható javadalmazás alatt az 1912: LXV. t.-c. 23. §-ának (1) bekezdése szerint a fizetést és az ott megjelölt pót. bkokat, az 5100/1924. M. E. számú rendelet I. fejezetének IS. pontja értelmében kizárólag a fizetést, a további jogfejlődésben pedig — a fizetésen felül — valamely törvényes rendelkezés által beszámíthatónak minősített pótlékot (javadalmazást) kell érteni. Az 1912: LXV. t.-c. 23. §-ának (2) bekezdése értelmében az „utoljára élvezett" beszámítható javadalmazás alatt a fentiek szerint (vagyis az 1912: LXV. t.-c. 23. §-ának első bekezdése, illetőleg az 5100/1924. M. E. számú rendelet I. fejezetének 13. pontja és az azt követően életbelépett törvényes rendelkezések szerint) beszámítható azt a javadalmazást kell érteni, amelynek felvételére az alkalmazottnak utoljára igénye volt. Ezeknek a rendelkezéseknek az egybevetéséből pedig következik, hogy „utoljára élvezett" beszámítható javadalmazásnak csak a fizetés, azon felül pedig csak olyan pótlék minősíthető, amelyet valamely törvényes rendelkezés kifejezetten beszámíthatónak jelöl meg és amelynek felvételére az alkalmazottnak e címen utóljára igénye volt. Egyedül az a körülmény tehát, hogy valamely járandóságra az alkalmazottnak a tényleges szolgálatban "Utoljára igénye volt, ezt a javadalmazást nyugdíjba beszámíthatóvá még nem teszi és pedig a fentebb kifejtetteken kívül azért sem, mert az 1912: LXV. t.-c. 24. §-a kifejezetten kimondja, hogy nem tekinthetők beszámítható javadalmazásnak a tör\ ény 23. §-ában (illetve az azt követő jogszabályokban) fel nem sorolt illetmények. Az 1912: LXV. t.-c. 34. §-ának (2) bekezdése értelmében az ideiglenes szolgálattételre berendelt nyugdíjasnak a nyugdíján felül igénye van olyan összegű átalányra, amely a nyugdíját kiegészíti arra az összegre, amelyre neki a nyugalombahelyezés időpontjában elfoglalt állása után a berendelés időpontjában érvényben álló illetményrendszer alapján, fizetés és lakáspénz természetével bíró illetménveV fejében igénye lenne.