Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Pusztai János - Zehery Lajos - Bacsó Ferenc - Cziffra András (szerk.): Grill-féle döntvénytár 35. 1941-1942 (Budapest, 1943)

Allatnszolf/álati ügyek. 1—5. 3 Az ideiglenes szolgálattételre berendelt nyugdíjas tehát ez alatt a szolgálata alatt — ellentétben a tényleges szolgálatba visszavételnek, az 1912: LXV. t.-e. 33. §-aban a harmadik és negyedik bekezdések alatt szabályozott esetétől — nem fizetésre, hanem nyugdíjra és a fentebb meghatárorott összegű (ú. n. berendelési átalányra) tarthat igényt. Minthogy pedig sem a nyugdíj sem a berendelési átalány nem vonható a fizetés fogalma alá, minthogy továbbá a berendelési átalányt sem az 1912: LXV. t.-c, sem más törvényes rendelkezés beszámítható javadalmazásnak nem minősíti és ilyennek a kifejtettek szerint az idézett t.-c. 34. §-ának utolsó bekezdésében foglalt ama rendelkezés alapján sem minősíthető, amely szerint az ideiglenes szolgálattételre berendelt nyugdíjast a jelen törvény határozmányai szempontjából tényleges szolgálatban állónak kell tekinteni, ennélfogva nincs törvényes alap arra, hogy a berendelési átalány beszámitható javadalmazásnak tekintessék. Megerősíti ezt a következtetést az is, hogy egyrészt az ideiglenes szolgálattételre berendelt nyugdíjas nyugdíját a berendelés alkalmával nem kell megszüntetni ^s az ilyen nyugdíjast nem helyezik újból nyugalomba, másrészt pedig, hogy ha a törvény a berendelési átalányt nyugdíjba beszámítható javadalmazásnak kívánta volna tekinteni, arra nézve kétségtelenül épúgy kifejezetten rendelkezett volna, mint ahogy kifejezett rendelkezést tartalmaz a 13. §-ának tizedik bekezdésében arra vonatkozólag, hogy ha az alkalmazott a 34. §. értelmében tényleges szolgálattételre berendeltetett, ezt a tényleges szolgálatban töltött időt be kell számítani. Mindezekből következik, hogy az 1912: LXV. t.-c. 34. §-ának második bekezdésében említett ú. n. berendezési átalány, illetőleg az ezen a címen élvezett rendőrségi pótdíj az ideiglenes szolgálattételre berendelt nyugdíjas nyugdíjának a berendelés megszűntével történő újból megállapításánál beszámítható javadalmazásnak nem minősíthető. (Közig, bság ált. közig, osztályának 26. számú jogegységi megállapodása. — Kod. 1941. évi 4. f. 100.) 4. 1912: LXV. t.-c. 115. §. Közszolgálatból eredő és mérvében is törvényes rendelkezéssel szabályozott igény fennállása vagy terjedelme tekintetében egyességi rendezésnek helye nincs, tehát az alkalmazottnak a jogáról egyességileg történt lemondása hatálytalan. (1936. nov. 27. —Kb. 6577,1936. K sz. — 1743. E. H. — Kod. 1941. évi 3. f. 77.) 5. 1912: LXV. t.-c. 30. §. E §. ötödik bek ezdésében említett annak a harmincöt évi szolgálati időnek meghatározásánál, amely szolgálati idő elteltével a nyugdíjjárulék levonása szünetel, csak a naptárilag szorosan számított, tényleg eltelt szolgálati időt lehet figyelembe venni, tehát az említett harmincöt