Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Pusztai János - Zehery Lajos - Bacsó Ferenc - Cziffra András (szerk.): Grill-féle döntvénytár 35. 1941-1942 (Budapest, 1943)
Rendes bírását/ és közit/, hatóság hatásköre polgári ütmekben. 127 Egyházi üt/j/ok. 418. A sz.-i református egyházközség kere.setlevelébi'ii (panasziratában) ugyan „visszatartott kántori illetmény' címén követelte a politikai községtől az ott megjelölt összeget. A hatásköri hovátartozás elbírálása szempontjából azonban — a Hatásköri Bíróság állandó gyakorlata szerint — nem az az ügydöntő, hogy a lelek a kérelem előterjesztésével kapcsolatban milyen elnevezést használunk, hanem az, hogy a vitás igény s így az annak érvényesítése végett előterjesztett, kereseti kérelem az alapul szol gáló tényállás figyelembe vételével jogilag miként minősül. A sz.-i református egyházközség és Sz. község közönsége között nem áll fenn olyan közjogi kapcsolat, amelynek alapján az egyházközség a politikai községtől a református kántor tennivalóinak díjazását követelhetné. A felek egymással — a fentiek szerint — magánjogi (kötelmi) szer ződést kötöttek. Ennek a kötelmi szerződésnek tárgya volt — egyebek közt — az is, hogy a politikai község magára vállalta a „gondoskodástfi arról, hogy az átvétel folytán már községi (és nem felekezeti) jellegű iskolának egyik református vallású tanítója a református kántori tennivalókar is ellátja. Ezek szerint a politikai község nem a kántori munkakört betöltő tanítóval szemben vállalt kötelezettséget annak díjazására nézve, hanem a református egyházközséggel, mint vagyonátruházóval szemben a szerződés alapján annak teljesítéseképen kötelezte magát olyan szolgáltatásra, amely — a kereseti előadásból kitűnőleg — bizonyos évi járadékösszeg fizetésében nyilvánult meg. A kántori tennivalókat teljesítő tanító a református egyházközség részére végzett, illetőleg végez a kántori ügykörhöz tartozó munkákat 8 amennyiben a református egyházközség ezekért a munkákért ellenszolgáltatást nem nyújt, a tanító — felekezeti kántori (tehát közjogi) viszonyból eredően — csak az egyházközség részéről való teljesítést szorgalmazhatja. Ez azonban a szóbanlévő kérdést nem érinti. Ellenben mivel a politikai község — a kereseti előadás szerint — magánjogi szerződésben vállalt kötelezettséget, hogy gondoskodik a kántori munkakör ellátásáról, a vele szerződő egyházközség ebből a szerződésből folyóan kíván jogokat érvényesíteni a politikai községgel szemben. Ezek szerint a kereseti kérelem — a helyes jogi minősítés szerint — lényegileg a felek között létrejött magánjogi szerződésben foglalt, a vagyoni szolgáltatás ellenértékéül jelentkező viszonos szolgáltatás teljesítésére, vagyis magánjogi követelés érvényesítésére irányul. A követelés jogi természete tehát magánjogi jellegű. Az pedig általános hatásköri szabály, hogy a magánjog körébe tartozó vagyonjogi igény érvényesítése a rendes bíróság elé tartozik, hacsak törvény vagy törvényen alapuló más jogszabály annak érvényesítését a polgári perúttól el nem zárja. Mivel az adott esetben a támasztott igény érvényesítését ilyen törvény vagy törvényen alapuló más jogszabály a polgári peres úttól el nem vonja.
