Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Pusztai János - Zehery Lajos - Bacsó Ferenc - Cziffra András (szerk.): Grill-féle döntvénytár 35. 1941-1942 (Budapest, 1943)

96 Pénzügyi jog. hel. (Lásd 2071. elvi jelentőségű határozatot is.) A 97. s\ 6. pontja pedig azonos rendelkezést tartalmaz a 94. §. 6. pontjával. A közigazgatási bíróság 252/3. számú jogegységi megállapodásában azt az álláspontot foglalta el, hogy a kereskedelmi levélnek az illetékét csak attól a peres féltől (ideértve a mellékbeavatkozót és perbehívottat is), illetve a bírói eljárásnak csak attól az ügyfelétől lehet követelni, aki a levelet a bírói eljárásban bizonyítás céljából felhasználta, de ettoJ is csak abban az esetben, ha ő a levélnek kiállítója, elfogadója vagy ezek egyikének jogutódja. A levél felhasználójának azonban akkor- is a peres felet, illetve a bírói eljárásnak az ügyfelét kell tekinteni, ha a levelet kérelme folytán vagy bizonyítási célzata érdekében más személy használta fel. A jogegységi megállapodás akkor, amikor a feltételesen illetékmentes kereskedelmi levél illetékköteles felhasználójaként a peres felet, ügyfelet jelöli meg. egyúttal — bár közvetve — megállapítja azt is, hogy csupán az elsősorban való fizetési kötelezettség kérdésében döntött. Ügyfél ugyanis csak a peres fél lehet. Az ügyvéd pedig nem peres fél, hanem a pores félnek a meghatalmazottja. Az elsősorban való kötelezettség mellett a kezesség is fennáll. A kezesség külön bírálható és bírálandó el, amint hogy az 1914:XLIII. t.-c. 53. §-ában foglalt rendelkezés a fentebb már kifejtettek szerint csak az elsősorban fizetési kötelezettségre vonatkoztatható. A kezesség szempontjából az illetékleróvás mikéntje, vagyis hogy bélyeggel, közvetlen fizetéssel vagy lerovás, vagy kiszabás útján követelheti a kincstár az illetéket, az illetékszabályok 94. és 97. §-ainak már ismertetett rendelkezései folytán közömbös. A kezesség minden esetben fennáll. Rá kell mutatni azonban itt arra, hogy az 5100/1931. M. E. rendelet 62. §. (2) bekezdése alapján a feitételesen illetékmentes kereskedelmi levél felhasználása esetén csak bélyegben vagy közvetlen fizetéssel való lerovás esete foroghat fenn. amely utóbbi lerovás az 5100/1931. M. E. rendelet 68. §. (12) bekezdése alapján minden tekintetben a bélyeggel való lerovással egy tekintet alá esik. Ugyanis a 62. §. (2) bekezdés szerint a bélyeggel vagy közvetlen fizetéssel való lerovás kötelező, amennyiben az illeték alapja nem visszatérő szolgáltatásnak vagy haszonélvezeti vagy használati szolgalomnak az értéke és az illetékalapot vagy annak egy részét magából az okiratból, vagy azzal kapcsolatos, ahhoz csatolt, vagy abban hivatkozott más iratból meg lehet állapítani. Már pedig a felhasználó csatolhatja azt az iratot, amelyből a pertárgy értéke kitűnik, vagy ha nem is csatolhatja, a pertárgy értékét bejelentheti. De azt. hogy a feltételesen illetékmentes kereskedelmi levél felhasználása esetében illetékkiszabás útján való fizetésnek nincs helye, megerősíti az 5100/1931. M. E. rendelet 68. §-ának (1) bekezdése is. amely második mondatában akként rendelkezik, hogy a felhasználás folytán illetékkötelessé váló okiratnál felhasználás előtt kell a befizetést telj síteni. ami a kiszabás alapján való fizetést kizárja.