Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Pusztai János - Zehery Lajos - Bacsó Ferenc - Cziffra András (szerk.): Grill-féle döntvénytár 35. 1941-1942 (Budapest, 1943)

Okirati illeték. 282—2*4. H7 A 287. számú jogegységi megállapodásnak a hatálya megszűnik. Kb. Az illetékszabályok 1. §-ának A. pontja szerint az illetéknek a tárgya minden jogügylet, amely a polgári törvények szerint jogokat alapit, átruház, erősít, megváltoztat vagy megszüntet. Az 1. !?. A. pontjának 3. alpontja értelmében ennek a főszabálynak az okirati illetékek tekintetében — a 4., 5. 6. alpontokban említett kivételektől eltekintve - az a további feltétele, hogy a jogügyletről okiratot állítsanak ki abból a célból, hogy az annak kiállítója (vagy a kiállítónak a ineghatalmazója) ellen bizonyítékul szolgáljon. Ebből a meghatározásból következik, hogy az okirati illeték tárgyának három kelléke van: 1. a magánjog szerint érvényesen megkötött jogügylet, 2. az arról kiállított irat, vagyis a bizonyíték és 3. az irat kiállításának a bizonyító célzata. E három kellék bármelyikének a hiánya esetében a kincstár nem követelhet illetéket. Egymagában tehát azzal, hogy valaki jogügyletet bizonyító célzattal okiratot állít ki, csak alakilag keletkezik tárgya az illetéknek, mert annak, hogy a kiállított okirat anyagi tartalmában is tárgya lehessen az illetéknek, az a további kelléke, hogy az okiratba foglalt jogügylet a magánjog szerint jogot alapítson, átruházzon, erősítsen,' megváltoztasson vagy megszűntessen, vagyis, hogy keletkezésének az időpontjában jogi hatása legyen. Ilyen joghatása csak érvényesen létrejött jogügyletnek lehet. Ezért nem követelhet a kincstár illetéket olyan jogügyletekről kiállított okiratok után. amelyeknek alaki megkötésük dacára sincs jogi hatásuk (a szabad akarat hiányával, erkölcsileg tilos, vagy természetileg lehetetlen tartalommal, tréfából, vagy egyszerű színlelésből kötött, az érvényesség kellékeként kikötött alakiságot, vagy jóváhagyást nélkülöző jogügyletek), s ha az illetéket a kincstár — a jogügylet semmissége nem tűnvén ki az okiratból — mégis követelésbe vette, azt törölni kell. A polgári bíróságoknak a joggyakorlata megállapította, hogy az a jogügylet, illetve a jogügyletnek az a kikötése, amely a munkát vállalót arra kötelezi, hogy a házfelügyelői állásnak a megszerzéséért, vagyis azért, hogy őt a ház tulajdonosa a házfelügyelői állásra szolgálati szerződéssel alkalmazza, ellenérték fizetésére kötelezi, a jóerkölcsbe ütközik, tekintve, hogy azzal a háztulajdonos, vagy annak megbízottja, a munkát kereső házfelügyelő szorult helyzetének kihasználásával és kárával szerez a maga részére aránytalanul nagy nyereséget. Ugyanerre az álláspontra helyezkedett Budapest székesfőváros lakbérleti szabályrendelete is, 58. §-ának (2) bekezdésében kimondván, hogy a házfelügyelő alkalmazásáért sem a háztulajdonos, sem a szolgálatból kilépő házfelügyelő, sem bármely harmadik személy nem köthet ki ellenértéket, s az ilyen kikötés semmis és az ezen a címen fizetett összeget vissza lehet követelni. Ezekre tekintettel a bíróság 287. számú jogegységi megállapodása is