Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Pusztai János - Zehery Lajos - Bacsó Ferenc - Cziffra András (szerk.): Grill-féle döntvénytár 34. 1940-1941 (Budapest, 1942)

60 Pénzügyi jog. 252. 5100/1931. M. E. sz. r. 37. §. 1. bek. Az a szerződés, amelyben a város közönsége és az áramszolgáltató vállalat az áramszolgáltatásnak azokat a feltételeit határozza meg, amelyek mellett a vállalat a fogyasztókkal szerződést hajlandó kötni, nem létesít kötelmet a vállalat és az áramszolgáltatást a jövőben igénybe vevő fogyasztók között és ezért nem szolgálhat alapul a vállalat és a magánfogyasztókat képviselő város közti ingó adásvételi illeték követelésére. Kb. A panaszos N. megyei város közönségével, a város köz- és magánszükségletének villamosárammal ellátása tárgyában, 1932. évi szeptember hó 1-én, okiratba foglalt szerződést kötött, amelynek 15. §-a 2. pontja kiköti, hogy a panaszos tartozik minden jelentkező fogyasztónak villamos energiát szolgáltatni, s a szerződés 20. §-a meghatározza, hogy a panaszos a fogyasztók részére szolgáltatandó energiát milyen egységárakon köteles szállítani. Ezekből a szerződéses határozmányokból a pénzügyi hatóság azt a következtetés vonta le, hogy általuk egyfelől a panaszos, másfelől a magánfogyasztókat képviselő város között ingó adásvételi szerződés jött létre, tekintve, hogy a szolgáltatás és viszontszolgáltatás tárgyát és mennyiségét a szerződés megállapítja s a magánfogyasztók ügyleti ténykedése csak annyi, hogy bejelentik a panaszosnak az áram szolgáltatása iránti igényüket. Ennek folytán a pénzügyi hatóság a magánfelek részéről iogyasztott áram ellenértékének az alapulvételével, az 5100—1931. M. E. sz. rendelet 37. §-ának (1) bekezdésében meghatározott 3%-os illetéket illetve az az után járó 20%-os rendkívüli pótlékot vett követelésbe, amely lyel szemben a panaszos azt vitatja, hogy a szerződés felhívott határozmányai csak egyoldalú kötelezettséget róttak rá, s mert a város fogyasztói részére csak a feleknek esetenkénti megrendelése alapján szállít villamos energiát, az illeték követelésének nincs jogalapja. A panasz alapos. Helytelenül állapítja meg a pénzügyigazgatóság, hogy a szóbanlévő szerződésnek az a tartalma, amely kötelességévé teszi a panaszosnak, hogy a jelentkező fogyasztók részére, meghatározott áron villamosáramot szolgáltasson, a panaszos és az áramot fogyasztó magánfelek között létrejött szerződésnek minősül, mert általa szerződést kötött felek, vagyis a város és a panaszos csupán meghatározták, hogy mi legyen a jelentkező ügyfelekkel megkötendő szerződésnek a tartalma. Azok a szerződések ugyanis, amelyeket valamely vállalkozónak a személyeknek egész tömegével kell kötnie (vasúton, hajón, vagy más közlekedési eszközön való szállítás, színielőadás, biztosítás, gyári bérmunka, víz, gáz, villanyáram tárgyában kötött szerződések), egyrészt a megkötendő szerződések nagy száma miatt, másrészt arra tekintettel, hogy ezek a tömegszerződések (kollektív szerződések) bizonyos tartalmi egyöntetűséget tesznek indokolttá, nem teszik lehetővé, hogy azok tartalma tekintetében a vállalkozó minden egyes szerződő féllel, az ellenirányú két akarat összeegyeztetését célzó tárgyalásokat folytasson. Az ilyen tömegszerződéseknek a tartalmát tehát vagy