Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Pusztai János - Zehery Lajos - Bacsó Ferenc - Cziffra András (szerk.): Grill-féle döntvénytár 34. 1940-1941 (Budapest, 1942)

Zsarolás. — Hűtlen kezelés. (1018—1019.) 651 Tévesen hivatkozik a vádlott a jogtalan vagyoni haszonnak, mint tényálladéki elemnek a hiányára is. inert a Btk. 350. §-ában nem a va gyoni haszon jogtalan volta, hanem a vagyoni haszon megszerzésének jogtalan módja van alkotó elemként felvéve. Már pedig a kocsit a sértett jogszerű birlalatából a vádlott a sikerre nem vezetett erőszak alkalmazása után fenyegetéssel, tehát ugyancsak jogtalan módon vonta el s már magában a kocsi birtokának megszerzésével is vagyoni előnyhöz jutott, de még inkább vagyoni hasznot szerzett azzal, hogy a kocsit a javítási díj megfizetése nélkül vitte el. A munkadíj későbbi kiegyenlítése a már elkövetett bűncselekményből eredő kár utólagos megtérítéseként jelentkezik, s mint ilyen a bűnösség kérdését nem érinti. A vádlott cselekménye tehát zsarolás. A cselekménynek a Btk. 353. §. 1. pontja szerint minősítése is megfelel a törvénynek, mert a nehéz kocsifenék deszkának — leütési szándéka kinyilvánítása mellett — ütésre1 emelése életveszélyes, de legalább is súlyos testi sértés okozásával való fenyegetést foglal magában. (B. III. 261/1941. — 1941. III. 26.) / Hűtlen kezelés. 1019. — Btk. 361. §.. 1883: XX. t.-c. 26. §. — Nem vadászati kihágást, hanem hűtlen kezelést követ el a vadőr, ha a felügyelete és gondozása alatt álló vadászterületen vadászatra nem jogosult személynek a szolgálatadója hozzájárulásának kikérése nélkül a vadászást megengedi s a vadorzóval az elejtett vadak értékesítéséből befolyt vételáron osztozkodik. K.— A V. J. vádlott védőjének az akifogása, hogy a védettje cselekménye tévesen minősíttetett vadászati kihágás helyett hűtlen kezelés bűntettének, azért nem helytálló, mert a V. J. vádlottnak az a cselekménye, hogy, mint magánalkalmazásban álló vadőr, a felügyelete és gondozása alatt álló vadászterületen K. M.-nak, a szolgálatadója hozzájárulásának kikérése nélkül a vadászást megengedte és nevezettel az elejtett vadak értékesítéséből befolyt vételáron osztozkodott, éppen az ő szolgálatadójával szemben kötelező hűség megszegésére tekintettel, mely hűség őt a szolgálatadó érdekeinek előmozdítására is kötelezte. — a vadászati kihágásban való részességet meghaladó olyan tényálladéki többletet mutat, mely teljes jogi értékelést csak a hűtlen kezelés fogalmi körében nyerhet és ezért a V. J. vádlott szóbanforgó cselekvőségének ilyen értelemben való minősítése is. törvényszerű. Budapest, 1941. évi április hó 2. napján. (B. II. 5293/1940. szám.)