Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Pusztai János - Zehery Lajos - Bacsó Ferenc - Cziffra András (szerk.): Grill-féle döntvénytár 34. 1940-1941 (Budapest, 1942)

652 Büntetőjog. Határjelhamisítás, 1020. — Btk. 407. §. — A Btk. 407. §-a kizárólag a jogszerűen fölállított határjeleket részesíti büntetőjogi védelemben. K. (... Mint a Fejben ...). Az egyik fél részéről önkényesen megváltoztatott határvonalnak megjelölésére szolgáló jelek pedig jogszerűen fölállítottnak nem tekinthetőit. Azoknak eltávolítása tehát a Btk. 407. §-a szerint az adott esetben annál kevésbbé büntethető, mert a vádlottnak a határjelek eltávolításában megnyilvánuló cselekményéből hiányzik a károsítási szándékA vádlott tette azonban az 1894:XII. t.-c. 93. §-ának b) pontja alá sem vonható, mert a vádlott a szóbanforgó határjeleket nem jogosulatlanul ásta ki. Ugyanis a sértett a vádlott tudta és hozzájárulása, illetőleg arra jogosító hatósági intézkedés nélkül változtatta meg az eredeti határvonalat. Fnnek következtében a vádlott jogosult volt az önkényesen megváltoztatott határvonalon talált jeleket eltávolítani. (B. I. 2775/1940. — 1940. XII. 5.) Vízáradás okozás. 1021. — Btk. 429. §. — A Btk. 429. §-ában meghatározott bűntettnek nem tényálladéki eleme a károsításra irányuló különös szándék, hanem csak az szükséges, hogy a tettes a vízáradást előidéző cselekményt: valamely töltés, gát vagy zsilip átmetszését, megrongálását vagy megnyitását szándékosan és jogtalanul követte el, valamint tisztában legyen azzal, hogy cselekményével másnak vagyonába vizet bocsát és azt áradás által megkárosítja. K. (...Mint a Fejben...). A vádlottnak az a cselekménye, hogy a Böszörmény határán húzódó vízlevezető árok töltését átvágta, magától értetődően szándékos volt. Az iránt sincs kétség, hogy jogtalanul cselekedett, mert a töltés átvágására az illetékes közigazgatási hatóságtól engedélyt nem kért és nem kapott. Abból viszont, hogy látta, amint a földjéről lefolyó víz az árkot megtöltötte, majd, hogy a túlfolyás a sértettek földjére ömlik, nyilvánvaló annak tudata, hogy a sértettek vagyonába vizet bocsátott és azáltal, hogy belvizes földjeikre átömlő többletvíz nagyobb terület eláztatását idézte elő, neki kárt okozott. Az igaz, hogy az alsófokú bíróságok a sértettek kárát összegszerű pontossággal nem határozták meg, — ez a hiány azonban az ügy eldöntése szempontjából lényegtelen, mert a bűnösség kérdése a kár mértékétől független, — a minősítés kérdésében való állásfoglaláshoz pedig elég az a tény, hogy a kár négyszáz pengőt nem haladta felül. (B. I. 1287/1941. — 1941. V. 7.)