Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Pusztai János - Zehery Lajos - Bacsó Ferenc - Cziffra András (szerk.): Grill-féle döntvénytár 34. 1940-1941 (Budapest, 1942)

650 Büntetőjog. jogsértő eredmény között az okozati összefüggés megvan, s vádlott eme cselekménye a Btkv. 310. §-ába ütköző, annak második bekezdése szerint minősülő gondatlanság által okozott súlyos testi sértés vétségének ósv szes tenyelémeit betölti. A Btk. 80. §-a értelmében a cselekmény csak akkor nem esik büntetés alá, ha a tettes vagy hozzátartozói életének vétlenül származott, másmódon el nem hárítható közvetlen veszélyből való megmentése végett., végszükségben követtetett el. Az adott esetben azonban nem erről van szó, mert a vádlottá saját gondatlanságának súlyosabb következményeit elhárítandó, vezette a gépkocsit egy fának s így a végszükség megállapítását — ami különben nem beszámítást kizáró ok, amint azt a panasz tévesen megjelöli, hanem a büntethetőséget megszüntető ok. —• törvényszerűen mellőzte. A Btkv. 82. §-a szerinti beszámítást kizáró ok, gondatlanságból elkövetett cselekmény esetében csak akkor állapítható meg, ha az érintett körülmény nem tudása már magában nem képez gondatlanságot. Ámde ha a vádlott nem tudta, hogy kézifékkel való befékezés nem mindig elégséges, ez mint a gépkocsi kezelésében való járatlanság, már magában gondatlanság. (B. III. 5065/1940. — 1941. II. 18.) „Elméleti szempontból nem helytálló az indokolásnak az a kitétele, hogy a „végszükség" a büntethetőséget megszüntető ok". Büntethetőséget megszüntető okról olyan cselekmény tekintetében lehet szó, amely egyébként büntetendő cselekmény volna: holott a végszükségben elkövetés a cselekmény jogtalanságát, tehát a bűncselekmény jogi fogalmát zárja ki; a nem jogtalan cselekmény nem büntetendő cselekmény, büntethetőség tehát nem is keletkezik, következőleg meg sem szünhetik. Zsarolás. 1018. — Btk. 350. §. — Fenyegetés és erőszak komolysága zsarolásnál. K. — A vádlott ama kifogásának, hogy ha volt is fenyegetés, ez nem volt komoly, nincs elfogadható alapja: ellenkezőleg abból a tényből, hogy a sértett csak a teljes munkadíj kiegyenlítése ellenében volt hajlandó a kocsit kiadni, az erőszak kifejtésével való elvitelnek ellene is szegült és azt csak a tettleges fenyegetés láttára és a szóbeli fenyegetés hallatára engedte el. a Kúria arra a következtetésre jutott, hogy a vádlott a kocsi birtokáért erőszakot és fenyegetést? használt és pedig olyan fenyítést, mellyel a vádlott siilyos testisértés okozását helyezte kilátásba, aminek nyomban való bekövetkezésétől sértett alaposan tarthatott, minélfogva az ekként előállott kényszerhelyzetben tűrte sértett a kocsinak fizetés nélkül való elvitelét.. Tehát nemcsak az erőszak, de a fenyegetés is komoly, célirányos eszköze volt a sértett ellenállása leküzdésének.