Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Pusztai János - Zehery Lajos - Bacsó Ferenc - Cziffra András (szerk.): Grill-féle döntvénytár 34. 1940-1941 (Budapest, 1942)

Tagosítás. (083.) 621 K. Lidia 10.259 ö. négyszögöl új illetményével együtt a tanyától mintegy 3*4—4 km. távolságra a „Mezei" dűlőben nyert elhelyezést. B. István és társai alaptalanul panaszolják a most felsorolt új birtokilletményeiknek a „Mezei" dűlőben való elhelyezését. Ugyanis a 34.700/1935. I. M. sz. rendelet 151. §-ának 2. pontja értelmében az elhelyezkedésnél főszabály az, hogy a kisebb birtokosok új birtoktagjait a község belső területéhez közelebb, illetőleg az általuk szabadon választható helyen, a nagyobbakét pedig távolabb, illetőleg a kisebb birtokosok birtoktagjainak elhelyezése után fennmaradó területeken kell elhelyezni. Ezzel a főszabállyal ellentétben a tagosítási műszaki eljárás részleteit szabályozó végrehajtási utasítást tartalmazó 48.300/1936. P. M. sz. rendelet 38. §-ának 4. bekezdésében foglalt, a tagosítás műszaki munkálatait végző mérnökök részére szóló utasításnak nem lehet a nevezett tagosító érdekeltek által vitatott azt az értelmet adni, hogy velük szemben csupán a kétbecsholdasokat illeti az elhelyezkedésben elsőbbség, ellenben a többi, náluk kisebb birtokosokat már nem — minélfogva szerintük a tanya mellett, vagy legalább a legközelebb fekvő „,Vett földek' dűlőben lettek \olna elhelyezendők. A műszaki utasításnak most hivatkozott része akként szól ugyan, hogy az elhelyezési tervben olyan érdekelt birtokosok új birtoktagját, akinek a tagositandó területbe eső, de a tagosításba be nem vont tanyás birtoka, vagy különleges müvelésre berendezett birtoka van, leheiőleg e mellé, ezt a tagot szabályos alakra kiegészítve kell elhelyezni; — ha pedig ilyen birtokos összes területét nem lehet régi tagja mellé helyezni, a régi tagja szabályos alakra kiegészítéséhez szükséges területkiosztást itt kell tervezni, a többi területet pedig lehetőleg közel, — azonban „lehetőleg" alatt elsősorban és főként azt kell érteni, hogy amenyiben az említett elhelyezést az idézett főszabály megengedi, — minthogy (...mint a fejben...). Az iratszerűen megállapított tényállás alapul vétele mellett pedig a 34.700/1935. I. M. sz. rendelet 151. §-ának 2. pontjára alapított indokaiból helyesen állapította meg a fellebbezési bíróság egyrészt azt, hogy a panaszosok sem a tanya mellett, sem a „Vett földek" dűlőben nem nyerhettek felsorolt új birtokilletményeikkel elhelyezést, hanem a Mezei dűlőben való elhelyezésük jogszerű; — másrészt a fellebbezési bíróságnak az a döntése is, amely szerint nevezett tagosító érdekeltek eme elhelyezésükfolytán kárt nem szenvednek amiatt, hogy eddigi tanyaépületeik kihasználása csökken, s egyrészüket vagy át kell vinni az új tagra, vagy ott új épületeket kell emelni, — megfelel az anyagi jognak, mert az ide vonatkozóan kifejtett okszerű indokolása szerint ez a hátrány megtérül azzal a gazdasági előnnyel, hogy korábbi, 34 darabban szerteszét feküdt többi ingatlanaik egyhelyen tagosíttattak össze. Minthogy pedig ezzel már most, a tagosítás érdemében hozott ítélettel, eldöntést nyert (34.700/1935. I. M. sz. rendelet 139. §. 5. pont) B. István