Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Pusztai János - Zehery Lajos - Bacsó Ferenc - Cziffra András (szerk.): Grill-féle döntvénytár 34. 1940-1941 (Budapest, 1942)

590 I égrehajtási eljárás. 948. Vht. 92., 49. §. — Feleség igénykeresete hozományi és közszerzeményí igénye alapján. — A hozományi pénzen vett ingók a férj tulajdonába mennek és így a férj hitelezői által le is foglalhatók. — II. A feleség netáni közszerzeményi puszta igénye pedig nem létesít a feleség javára olyan tulajdonjogot, amely alkalmas lenne arra, hogy az ingókat a férj hitelezőinek foglalása alól elvonja, mert ez az igény a feleség javára csak a házasság megszűnte után érvényesíthető igény lévén, a saját vagy külön közszerzeményt bizonyító adat megfelelő igazolása nélkül a felperes keresetének jogalapot nem ád. K. A felperes igénykeresetét arra alapítja, hogy az 1907. évben a végrehajtást szenvedővel való házasságra lépésekor 12.000 aranykoronát fektetett be a férje haszonbérletébe, a haszonbérleti szerződésekben haszonbérlőként férjével együtt szerepel és a haszonbérelt gazdaságban is rendelkezik s tevékenyen közreműködik. Felperes tehát keresetét lényegileg a haszonbérlet berendezésére fordított pénzkövetelése alapján a férjével szemben támasztható esetleges igényére, a haszonbérleti közös szerzésre, s közös vagyonra vagyis nyilvánvalóan hozományi és közszerzeményi igényeire alapítja. Ámde (... mint a fejben I. és II. a. ...) Jogszabályt sértett tehát a fellebbezési bíróság, amikor az igényelt ingók felerészét az alperes foglalása alól felmentette csupán azért, hogy a felperes az ő és férje első haszonbérletéhez 12.000 aranykorona külön vagyonnal járult hozzá, haszonbérlőtársként Szerepelt, s a férjével közösen gazdálkodott. A felperesnek az igényelt ingókra állított részbeli tulajdonjoga és ennek alapján érvényesített igénye ugyanis a V. 1. 49. §-ában foglalt vélelemmel szemben csak akkor lett volna megállapítható, ha megfelelően bizonyítja, hogy az igényelt ingókat a férjével közös tulajdon és birtoklás célzatával vásárolták az ingók felerészére való tulajdonjoguknak ki fejezett fenntartásával, vagy ha a felperes az ingók mindegyikére kimutatta volna, hogy azokat hol, mikor, milyen külön jogügylettel a saját részére szerezte, továbbá, hogy azokért adott ellenérték nem a közös, hanem az ő saját külön vagyonából lett fizetve és hogy a külön vagyonából szerzett ingókat a végrehajtást szenvedettnek tulajdonjoga fenntartásával csak használatra engedte át. — Ilyen tényeket azonban a felperes bizonyítani meg sem kísérelt. — Ilyen tények bizonyítása hiányában pedig a fellebbezési bíróság az általa megállapított fenti körülményekből helytelenül vonta le azt a következtetést, hogy adott esetben a házas felek között külön tulajdonjog létesítésére alkalmas társas viszony keletkezett, amelynek folytán a felperes az igényelt ingók felerésze tényleges tulajdonosának tekintendő. Ezek szerint a felperes az igényelt ingókra nem igazolt tulajdonjogot, vagy más oly jogot, amely anyagi tartalmánál fogva az alperes által vezetett végrehajtási eljárás gátlására alkalmas volna: ez okból az alpc-