Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Pusztai János - Zehery Lajos - Bacsó Ferenc - Cziffra András (szerk.): Grill-féle döntvénytár 34. 1940-1941 (Budapest, 1942)

Végrehajtás ingóságokra. (947.) 589 Ilyen jognak minősül a felperest az 1939. évi II. t.-c. 107. §-ának 7. bekezdése szerint megillető kisajátítási jog is, mert ennek gyakorlása a tulajdonjog átszállását eredményezi, ezt pedig meghiúsíthatná a kisajátítás alá eső ingóságoknak a tulajdonos hitelezői által a kisajátítás elrendelése után lefoglalása. Az irányadó tényállás szerint az igényelt ingóságok az 1939. évi II. t.-c. 107. §-ának 7. bekezdése értelmében elrendelt kisajátítás során — S. Náthán alperes foglalását megelőzően — a b.-i kir. törvényszék által, kisajátításra kerülő vagyontárgyak gyanánt, leltárba vétettek, a felperes birtokába adattak és csupán a kisajátítási árnak (kártalanítási összegpék) a megállapítása maradt hátra. Ebből folyólag ezek az ingóságok kisajátított ingóságokként jönnek számba. Annak a kérdésnek az elbírálása, hogy a kisajátítási kártalanítási eljárásra illetékes b.-i kir. törvényszék kiküldött bírája a leltározásnál helyesen sorozta-e a kisajátítani rendelt . anyagkészletek" fogalmi körébe az árúkészletet, nem az igényper feladata s kivül esik a bírói döntés keretein is. Az üzemeknek, ipartelepeknek és egyéb vállalatoknak a honvédelem érdekében igénybevételénél, az 1939. évi II. t.-c. 107. §-ának 9. bekezdése értelmében megfelelő alkalmazást találó 1881. évi XLI. t.-c. 36. §-a szerint ugyanis a kisajátítási terv ellen felszólalásnak van helye s ennek elmulasztása azzal a jogi következménnyel jár, hogy a nem nyilatkozóra nézve a kisajátítási terv végleg megállapítottnak tekintetik. Ilyen felszólalás pedig az igényelt ingók leltározása miatt sem a végrehajtást szenvedő, sem hitelezői — s így S. Náthán alperes részéről sem — történt, jóllehet a végrehajtást szenvedő kisajátítás és leltározás elrendeléséről a vonatkozó határozatnak H. Vilmos nevű igazgatója kezéhez kézbesítéséből tudomást szerzett, sőt a leltározást D. Alfréd és B. Károly nevű tisztviselőivel ellenőriztette, majd az igényelt ingóságok megállapításra kerülő kártalanítási összege után kamatot igényelt és S. Náthán is értesülhetett az eljárás folyamatban létéről a kisajátításra vonatkozó miniszteri rendeletnek a Budapesti Közlönyben megjelenéséből, tehát „közhirdetés"-ből. E mulasztás következményeként S. Náthán a kisajátítási tervvel azonos jelentőségű leltár egyes tételeit sem igényper, sem más per útján, többé meg nem támadhatja. Ennél a jogi álláspontnál fogva S. Náthán alperesnek az alaki jog sérelmére vonatkozó felülvizsgálati panaszai jelentőségüket vesztették, azokkal tehát nem kellett foglalkozni. Minthogy pedig a leltározott ingókra kiterjedő kisajátítási jog olyan természetű jog, amely megakadályozza a későbbi hitelezők kielégülését magából a kisajátított vagyontárgyból: az anyagi jognak is megfelel a fellebbezési bíróságnak a felperes igényét megállapító döntése. (1940. okt. 2. — P. V. 3012/1940.)