Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Pusztai János - Zehery Lajos - Bacsó Ferenc - Cziffra András (szerk.): Grill-féle döntvénytár 34. 1940-1941 (Budapest, 1942)

588 Végrehajtási eljárás. szintén nincs, mert — attól eltekintve, hogy a szorosan vett közigazgatási szervezetben is működnek olyan szociális, kulturális, vagy gazdasági célokat szolgáló intézetek és köztestületek, amelyek közhatósági jogokat (imperiumot) nem gyakorolnak; — ennek szükséges voltára az 1881: XXVI. t.-c. 6. §-ából idézett meghatározásnak az állami igazgatás alatt álló vállalatokra vonatkozó részéből sem lehet okszerűen következtetni, miután ebben a meghatározásban is csak magának a vállalatnak az állami igazgatás alatt állása, nem pedig a vállalat alkalmazottainak a közszolgálati viszonyban léte van előfeltételként megjelölve. Egyébként az 1940:XVIII. t.-c. 3. §-ában felvett rendelkezések szempontjából az említett üzemek'alkalmazottai is közhivatalnokoknak lévén tekintendők, elesik az az aggály is, amely az ellen lenne támasztható, hogy a székesfőváros üzemei a más kereskedelmi cégekkel szemben itt megkülönböztetett jogállást kapjanak. A Vht. 83., 84.. és 133. §-ai szerint a foganatosítandó végrehajtás elrendelésének nincs megszabva előfeltételeként az is, hogy a lefoglalandó követelés a jogosultnak közszolgálati viszonyán alapuljon. A bírói letétben lévő összegeknél és tárgyaknál pedig a jogosult igénye az esetek túlnyomó részében éppen magánjogi jogcímen nyugszik. Ezért nincs súlya az elvi kérdés eldöntésénél annak sem, hogy az üzemek, illetve közüzemek alkalmazottai ezeknél magánjogi alapon állanak szolgálati viszonyban. Következőleg amennyiben az egyéni cég alakjában működő székesfővárosi üzem, illetve közüzem pénztára a végrehajtási törvény alkalmazhatósága szempontjából a közpénztár fogalma alá tartozik, nincs akadálya annak sem, hogy a végrehajtás a székesfőváros üzeménél magánjogi alapon szolgálati viszonyban álló alkalmazottnak az üzem, illetve közüzem pénztálától fizetésként járó követelésére is a Vht. 83., 84. és 133. §-ai alkalmazása mellett legyen foganatosítható. Mindezekből következik, hogy Budapest székesfőváros egyéni cég alakjában működő és magánjogi jogviszonyban álló alkalmazottakat foglalkoztató üzemeinek pénztárait a Vht. 83., 84. (Vhn. 18. §-a és II. Vhn. 9. és 10. §.) és 133. §-ának alkalmazása szempontjából közpénztárnak kell tekinteni. Ezekből az okokból a vitás elvi kérdést a határozat szerint kellett eldönteni. (Kelt a m. kir. Kúria közpolgári ügyekben alakított jogegységi tanácsának az 1941. évi március hó 11. napján tartott ülésében. — 101. J. D.) 947. Vht. 92. §., 1939: II. t.-c. 107. §. — Honvédelem érdekében való igénybevétel mint igényper jogalapja. K. Az igényper a Vht. szabályozásában egyedül annak az eldöntésére szorítkozik, hogy az igénylő kimutatta-e, vagy sem olyan jogát, amelyre tekintettel a lefoglalt vagyontárgy nem áll a végrehajtást szenvedő szabad rendelkezése alatt és ezért egyáltalában, vagy csupán időlegesen nem fordítható a foglaltató hitelező kielégítésére.