Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Pusztai János - Zehery Lajos - Bacsó Ferenc - Cziffra András (szerk.): Grill-féle döntvénytár 34. 1940-1941 (Budapest, 1942)

Végrehajtás ingóságokra, (944.) 585 K. Az igényper tárgya csak az lehet, hogy az igénylő kimutathat-e oly jogot, amely anyagi tartalmánál fogva alkalmas annak meggátlására, hogy végrehajtató a lefoglalt dologból magát kielégítse. Felperes a közte és a végrehajtást szenvedő között 1935. évben létrejöttnek vitatott szóbanforgó engedményt jelölte meg oly jogosítványként, amellyel megszerezte végrehajtást szenvedőnek a K. uradalommal szemben fennálló követelését. A vitássá nem tett irányadó tényállás szerint végrehajtást szenvedőnek a K. uradalommal szemben fennálló és 1935. év folyamán a felperesre engedményezett követelése az e.-i kir. járásbíróság kiküldöttje által még 1929. év május hó 4-én biztosítási végrehajtásilag lefoglaltatott. Ezzel a foglalással szemben a felperes álláspontja az, hogy — mivel a követelés lefoglalásával egyidejűleg nemcsak a K. uradalom, de maga a végrehajtást szenvedő sem értesíttetett — az 1929. évi május hó 4-iki foglalás hatálytalan. Ezzel szemben az alperes álláspontja az, hogy a biztosítási végrehajtás útján nyert zálogjog, nem a végrehajtást szenvedő adósának az értesítésével, hanem már a követelés összeírásával létesül és hogy ekként, a jelzett foglalás hatályos. Idevonatkozókig a m. kir. Kúria, a fellebbezési bíróság helyes indokainál fogva, magáévá tette a fellebbezési bíróság döntését, — annyival is inkább, mert (... mint a fejben I. a. ...). Minthogy pedig ezek szerint alperes, végrehajtást szenvedőnek a K. hitbizomány fogalma alá eső K. uradalommal szemben fennálló követelésére, a felperes jogát megelőzően joghatályos zálogjogot nyert, minthogy továbbá az engedményező (végrehajtást szenvedő) az engedményezés útján csak oly tartalmú jogot ruházott felperesre, amilyennel ő maga bírt és így felperes a K. uradalommal szemben fennálló követelést is csak az alperes által a biztosítási végrehajtás útján szerzett zálogjoggal terhelten szerezte meg, amely engedmény viszont nem állja útját annak, hogy végrehajtató a lefoglalt követelésből magát kielégítse, nem sérti az anyagi jogot a fellebbezési bíróságnak az elsőbírósági ítéletet megváltoztató és a keresetet elutasító ítéleti döntése. Az 1929. évi május hó 4-iki biztosítási végrehajtás foganatosításának a hatályossága — annak, E.-ben történt foganatosítása és az e.-i kir. járásbíróság illetékessége szempontjából — a fellebbezési eljárás rendjén kifogás tárgyává nem tétetvén, az ellene emelt panaszok új körülményekként jelentkeznek és mint ilyenek a Pp. 535. §-a értelmében a felülvizsgálati eljárásban figyelembe vehetők nem voltak. De, ha ezek a felülvizsgálati panaszok nem új körülményekként jelentkeznének is a felülvizsgálati eljárásban és azok figyelembe vehetők volnának is, azoknak a per sersára kihatása akkor sem volna, mert a vitássá nem tett irányadó tényállás szerint a biztosítási végrehajtásnak 1929. évi május hó 4-én történt foganatosítása idején a végrehajtást szenvedő T.-n, vagyis Csehszlovák megszállott területen lakott, — a végrehajtást szenvedő adósának (a K.