Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Pusztai János - Zehery Lajos - Bacsó Ferenc - Cziffra András (szerk.): Grill-féle döntvénytár 34. 1940-1941 (Budapest, 1942)

586 Végrehajtási eljárás. uradalomnak) a székhelye pedig E. volt, f— már pedig (...mint a fejben II. a. ...). (1940. szent. 12. — P. V. 2608/1940.) 945. Vht. 47. §. — Zsebmotozás mint végrehajtás foganatosítás! mód. — Zsebmotozás, mint a végrehajtás foganatosításának a magyar jog által nem ismert módja, nem rendelhető el. (K. 1941. ápr. 25. — Pk. V. 4471/1940.) 946. Vht. 83., 84., 133. §. — Budapest székesfőváros egyéni cég alakjában működő üzemei pénztáraínak közpénzt ári jellege. — Budapest székesfőváros egyéni cég alakjában működő és magánjogi jogviszonyban álló alkalmazottakat foglalkoztató üzemeinek pénztárait a Vht. 83., 84. (Vhn. 18. §, és II. Vhn. 9. és 10. §.) és 133. §-ának alkalmazása szempontjából közpénztárnak kell tekinteni.) (A m. kir. Kúria jogegységi tanácsának 101. számú polgári döntvénye.) K. (...Mint a fejben...). Maga a Vht. a közpénztár fogalmát nem határozza meg. A közpénztár fogalmát más törvényeink közül is csak a bélyeg és illetékekre vonatkozó törvények és szabályok némely határozatainak módosításáról szóló 1881:XXVI. t.-c. határozta meg a 6. §-ának az ötödik fa kezdésében azzal a körülírással, hogy: „Közpénztárak alatt mindazon pénztárak értetnek, melyek az állam, a közalapítványok, köztörvényhatóságok s községek közegei vagy állami igazgatás alatt álló közintézetek és vállalatok által kezeltetnek." Az ezúttal eldöntendő elvi kérdésre való vonatkozásban azonban a m. kir. Kúria polgári jogegységi tanácsa a közpénztár fogalmát a most idézett törvényszakaszban a kiterjesztő értelmezést kizáró módon meghatározottnak az alábbi okok miatt nem találta. Amellett ugyanis, hogy az 1881:XXVI. t.-c. 6. §-a a közpénztár fogalmát nyilvánvalóan csak abban a vonatkozásban kívánta meghatározni, hogy — szemben az egyéb esetekre alkalmazandó eltérő szabályozással — a számla és nyugta illetékek milyen módon rovandók le az itt meghatározott kezelésben álló pénztártól járó követelések felvétele esetén; az a körülmény, hogy az emiitett meghatározásból a törvényhatóságok, tehát ebben bennfoglaltan Budapest székesfőváros üzemeinek és vállalatainak a megemlítése hiányzik, nem vezethető más okra vissza, mint arra, hogy a/, idézett törvény meghozatala idején a már megvolt üzemek és vállalatok még kivétel nélkül a székesfőváros általános közigazgatási szervezetének a keretében és egyesitett vagyonkezelés mellett működtek. Kétségtelen, hogy a Vht. 83., 84. és 133. §-aiban szabályozott végrehajtásra vonatkozó rendelkezésekkel a törvényhozó célja az eljárás egyszerűsítése és a végrehajtást szenvedő érdekében a szükségtelen költségek megtakarítása volt. Arra azonban, hogy a Vht.-ben miért korlátoztatott a fenti módozatok szerinti végrehajtás csupán a közpénztártól felvehető követelésekre, a törvény indokolása nem terjed ki. Az okszerűen feltehető indokot nyil-