Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Pusztai János - Zehery Lajos - Bacsó Ferenc - Cziffra András (szerk.): Grill-féle döntvénytár 34. 1940-1941 (Budapest, 1942)

582 Végrehajtási eljárás. bíróságnak végzése ellen, mely az ügyben mint fellebbezési, vagy felülvizsgálati bíróság végleg határoz, felfolyamodásnak, illetőleg további felfolyamodásnak nincs helye, kivéve, ha a törvény kifejezetten egyfokú felfolyamodást enged, s így a másodbíróságnak az igazolást megtagadó határozata ellen is csak akkor volna helye felfolyamodásnak, ha a törvény kifejezetten egyfokú felfolyamodást engedne. (K. 1940. szept. 4. — Pk. V. 3953/1940.) 941. (Vht. 30. §.), Ppé. 39. §. — Végrehajtást elrendelő végzés perrel megtámadása. — I. Nincs olyan jogszabály, hogy a végrehajtást elrendelő végzést, jogerőre emelkedése után a végrehajtást szenvedő megtámadhatja, s annak érvényességét külön per útján hatálytalaníthatja. — II. A végrehajtást szenvedő részére tehát a végrehajtást elrendelő végzéssel szemben, ha az szabálytalanul hozatott, egyetlen jogorvoslati lehetőség a felfolyamodás, amelyet ha elmulasztott, a végzés hatálytalanításának más eszköze nem áll rendelkezésére. — III. Ez az álláspont nem zárja ki annak a lehetőségét, hogy a végrehajtást szenvedő, ha csalárdul eszközöltek ki ellene végrehajtást elrendelő végzést, vagy szabálytalanul rendeltek el végrehajtást, a magánjog általános szabályai szerint kártérítési igényt érvényesíthessen, azonban az ilyen igényt kifejezetten károkozó cselekményre vagy mulasztásra kell alapítani, s a végrehajtást elrendelő végzés, mint ilyen, ebben az esetben is hatályban marad. K. Előrebocsátja a m. kir. Kúria, hogy habár a felperes végrehajtás megszüntetése iránt terjesztette elő keresetét, az alsóbíróságok a peres kérdést még sem ezen az alapon bírálták el, a pert nem mint végrehajtás megszüntetése iránti pert döntötték el, ennélfogva, bárha a fellebbezési bíróság helyben is hagyta az elsőbíróság ítéletét (Ppé. 39. §.), a fellebbezési bíróság ítélete ellen helye van felülvizsgálati kérelemnek. A felperes keresetét arra alapította, hogy az alperes ellene mint a volt H. és Társa közkereseti társaság tagja ellen kényszeregyesség alapján a társaság tartozásáért vezetett 1939. október hó 26. napján végrehajtást, habár a társaság ellen csődöt nyitottak, s ez a csőd is már 1930. április hó 28. napján megszüntettetett, s így a K. T. 121. §-ával kapcsolatban kifejlődött bírói gyakorlat értelmében, ettől a naptól számított 5 év alatt követelése a cég tagjaival s igy vele szemben is elévülés folytán megszűnt. Vitatta, hogy a közkereseti társaság által kötött kényszeregyezség alapján, az egyességi eljárás elrendelésekor érvényben volt, s a jelen esetre is alkalmazandó 4070/1915. M. E. rendelet szabályaira való tekintettel a társaság tagjai ellen végrehajtás csak akkor rendelhető el, ha az egyességi eljárás megindítását maguk is kérték, ő pedig saját személyében az egyességi eljárás megindítása iránt előterjesztett kérvényt nem írta alá.