Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Pusztai János - Zehery Lajos - Bacsó Ferenc - Cziffra András (szerk.): Grill-féle döntvénytár 34. 1940-1941 (Budapest, 1942)

580 Végrehajtási eljárás. tanács arra a'következtetésre jutott, hogy a végrehajtási törvény 13. és 16. §-aiban szabályozott két kivétel nem tekinthető kimerítő felsorolásnak és hogy ennek folytán a kifejtettek szerint nem ellenkezik az 1881: LX. t.-c-nek sem szellemével, sem rendelkezéseivel annak — a 43. számú jogegységi döntvény folyományaként is szükségessé vált kimondása, — hogy a perlési megbízott (feljogosított) javára marasztalást tartalmazó ítélet alapján a végrehajtást a megbízó hitelező javára is el lehet rendelni. A dolog természetéből folyik azonban, hogy amennyiben a végrehajtás elrendelésének alapjául szolgáló okiratból, vagy a végrehajtás elrendelése iránti kérvény mellékleteként szereplő s a Pp. 317. §-ának megfelelően kiállított egyéb okiratból nem tűnik ki az, hogy az okirat szerint jogosított személy csupán a követelés érvényesítésére nyert a hitelezőtői feljogosítást, úgy a végrehajtás elrendelése előtt az 1881: LX. t.-c. 13. §-ának alapulvételével erészben a hitelező és a feljogosított meghallgatandói;. Ez a meghallgatás a végrehajtás elrendelése szempontjából szükséges lehet akkor is, ha a rendelkezésre álló adatok alapján aggály támad abban a tekintetben, hogy a perbeli érvényesítésre feljogosítottnak nincsenek-e a hitelező rendelkezési jogát korlátozó saját jogai. Kelt a magyar kir. Kúria közpolgári ügyekben alakított jogegységi tanácsának 1941. évi március hó 3. napján tartott ülésében. — 100. JD. Jogorvoslatok végrehajtási ügyekben. 939. (Vht. 28., 39. §.), Ppé. 38., 42. §. — Végrehajtás korlátozása kérelem beadása után jogerőre emelkedett határozat alapján. K. A Végrehajtási Törvény 28. §-a helyébe lépett Ppé. 38. §-a szerint: „mind a végrehajtást elrendelő, mind a végrehajtás foganatosítására illetékes bíróság köteles a végrehajtást szenvedő kérelmére a végrehajtás felfüggeszteni vagy kisebb terjedelemre szorítani, ha a végrehajtást szenvedő közokirattal bizonyítja, hogy azt a határozatot, amelynek alapján a végrehajtást elrendelték, jogerős bírói határozat megváltoztatta, hatályon kívül helyezte vagy korlátozta", míg a V. T. 39. §-a helyébe lépett Ppé. 42. §-a értelmében: „a végrehajtás folytatására a jelen törvény 41. §-ában meghatározott halasztó hatálya van a jogerőre nem emelkedett annak a bírói határozatnak, amely a végrehajtás elrendelésének alapjául szolgáló határozatot megváltoztatta, hatályon kívül helyezte, feloldotta vagy korlátozta". A végrehajtást szenvedő az 1940. június hó 24. napján a végrehajtás korlátozása iránt előterjesztett kérelméhez csatolta a b-i kir. ítélőtáblának P. XI. 2662/1940/8. sz. ítéletét, amely az általa fizetendő tartásdíj összegét 1939. november hó 4. napjától kezdve havi 55 pengőre leszállította s előadta, hogy a per felülvizsgálat alatt áll. Az elsőbíróság e kérelem folytán a végrehajtás korlátozását rendelte el, míg a kir. törvényszék a kérelmet teljesen elutasította azzal az indokolással, hogy az említett ítélet még nem jogerős.