Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Pusztai János - Zehery Lajos - Bacsó Ferenc - Cziffra András (szerk.): Grill-féle döntvénytár 34. 1940-1941 (Budapest, 1942)

Végrehajtás elrendelése. (937—038.) 579 talást, a végrehajtást a perlési megbízott helyett a megbízó hitelező javára is el lehet rendelni. K. (Mint a fejben .. .). A követelés perbeli érvényesítésére adott megbízással (feljogosítással) a hitelező a követelés feletti rendelkezési jogát nem veszti el, annak teljes jogkörű hitelezője továbbra is ő marad, a feljogosított csak arra nyer jogot, hogy a hitelező követelését a maga nevében, de a hitelező részére perrel érvényesíthesse. A hitelezőnek ebből a rendelkezési jogából, valamint abból, hogy a pusztán a követelés perbeli érvényesítésére adott feljogosítást a hitelező bármikor megszüntetheti, az következik, hogy az anyagi jog szempontjából nincs akadálya annak, hogy a feljogosító hitelező a végrehajtás elrendelését vagy folyósítását a perbeli érvényesítésre feljogosított javára szóló ítélet alapján a maga nevében s a maga javára kérhesse. A hitelezőnek az az eljárása ugyanis, hogy a végrehajtás elrendelését vagy folytatását a maga részére kéri, a magyar kir. Kúria 43. számú polgári jogegységi döntvénye értelmében adott perbeli érvényesítésre •való feljogosítás megszüntetésére ráutaló tény. De az eljárási jog s különösen az 1881: LX. t.-c. 13. §-ának 1. bekezdése sem akadályozza a kérdésnek a rendelkező rész szerint való el döntését. Ugyanis az 1881: LX. t.-c. 13. §-ának 1. bekezdésében foglalt az a rendelkezés, hogy a végrehajtás „rendszerint" az okiratban megnevezett jogosított javára rendelendő el, nem zárja ki azt, hogy egyes kivételes esetekben a végrehajtás az okiratban megnevezett jogosított helyett az íinyagi jog szerint jogosított más személy javára rendeltessék el. A törvénynek most idézett rendelkezése nem kizárólagos, mert hiszen í> törvény a „rendszerint" szó használatával kétségtelenül kifejezésre juttatja azt az elgondolását, hogy lehetnek esetek, amikor a végrehajtás az okirat szerint jogosított helyett esetleg más személy javára rendelendő cl; sőt a törvény a 13. §. második bekezdésében és a 16. §-ában nyomban két kivételt is állít fel, midőn a követelés engedményezése vagy öröklése esetén kifejezetten megengedi a végrehajtásnak az okirat szerint jogosítottól különböző személy javára leendő elrendelését. Ezek szerint pedig felismerhető a törvényhozónak az a célzata, hogy nem kívánt mereven alkalmazandó eljárási szabály felállításával az anyagi jog érvényesülése elé akadályt gördíteni, hanem azt akarta, hogy a követelést az anyagi jog szerint jogosult hajthassa be. Ebből, valamint abból a körülményből, hogy az 1881: LX. t.-c. meg hozatala idejében a m. kir. Kúria 43. számú polgári jogegységi döntvényében körülírt perlési megbízásával a jogélet és a bírói gyakorlat, mint figyelembe veendő jogi tényezővel még nem számolt s így a jogfejlődésnek ez a helyzete érthető magyarázatát adja annak, hogy a törvényhozó a végrehajtási törvény 13. §-ának megalkotásakor, a kivételek meghatározása rendén a perlési megbízással miért nem foglalkozott: a jogegységi 3?*