Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Pusztai János - Zehery Lajos - Bacsó Ferenc - Cziffra András (szerk.): Grill-féle döntvénytár 34. 1940-1941 (Budapest, 1942)

26 Közigazgatási jog. igazgatási bíróság hatáskörébe, haa segélyezés a 188.111/1933. B. M. számú rendelettel szabályozott inségenyhitő tevékenység keretében történt. Ellenben, ha a tartózkodási hely a segélyezést a rendes szegényügyi gondozás keretében nyújtotta, a segély megtérítése iránt támasztott igény elbírálása a m. kir. közigazgatási bíróság hatáskörébe tartozik. (Kb. általános közigazgatási osztályának 23. számú jogegységi megállapodása. — Kod. 1941. évi 1. f. 7.) 48. 6000/1931. M. E. sz. r. 24. §. II. p. Nem tartozik a m. kir. közigazgatási bíróság hatáskörébe annak a kérdésnek az elbírálása, hogy a közsegélyre szoruló, de segélyezésben még nem részesült egyént a jövőben melyik község legyen köteles — lakóhely-községként — szegényellátásban részesíteni. (Kb. általános közigazgatási osztályának 22. számú jogegységi megállapodása. — Kod. 1941. évi 1. f. 9.) 49. 1912.LXV. t.-c. 120. §. A törvényes hatáskörében eljárt illetékes fegyelmi bíróság (hatóság) jogerős ítéletét a m. kir. Közigazgatási Bíróság illetmény, vagy ellátási igény elbírálásával kapcsolatban sem vizsgálhatja felül. Kb. A nem vitás tényállás szerint a panaszost akit a büntető bíróság előzőleg jogerősen hivatalvesztésre ítélt, az újrafelvételi eljárás során a bíróság az elítélése alapjául szolgált vád alól a Bp. 326. §. 2. . pontjának 2. bekezdése alapján felmentette. Minthogy pedig ellátása a marasztaló ítélet folyományaként, az 1912. évi LXV. t.-c. 44. §-ának 1. bek. 3. pontjában foglalt rendelkezésre való hivatkozással, az 1922. évi április hó 1. napjától kezdődő hatállyal beszüntettetett, a miniszter az újrafelvételi eljárás említett eredménye alapján ellátását 93/1938. I. M. E. sz. rendeletével 1938. évi január hó 1. napjától kezdve újból folyósította. Ezzel kapcsolatban az 1922. évi március hó 1. napjától 1938. évi december hó végéig terjedő időre ellátás fejében azt az összeget utalta ki, amelyet a p.-i kir. ítélőtábla fegyelmi tanácsa 2. Fgy. 10/1938. sz. ítéletében a paraszos javára az 1936:111. t.-c. 14. §-ában biztosított jogkörében megállapított. A panaszosnak azt az utóbb, 1939. évi március hó 14. napján előterjesztett kérelmét ennélfogva, hogy részére az utóbb említett időtartamra nemcsak az ítéletben megállapított ellátási különbözet, hanem a teljes összegű ellátás folyósíttassék, a miniszter megtámadott határozatával elutasította. Előrebocsátva, hogy a panaszos panasziratában is fenntartott kérelmét arra alapítja ugyan, hogy a fegyelmi bíróság ítélete a törvény rendelkezésének nem felel meg, de lényegében az őt illető teljes ellátás öszszegének folyósítására irányuló kérelmet terjesztett elő, az ilyen tartalmú igény kérdésében pedig az 1896. évi XXVI. t.-c. 83. §-a, illetőleg az 1912: T XV. t.-c. 120. §-ának rendelkezése a fél javára e bíróság előtt érvénye-