Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Pusztai János - Zehery Lajos - Bacsó Ferenc - Cziffra András (szerk.): Grill-féle döntvénytár 34. 1940-1941 (Budapest, 1942)

Közigazgatási bírósági eljárás és hatáskör közigazgatási 27 jogi ügyekben. 48—49. — Földadó 50—51. síthető panaszjogot biztosít, a m. kir. közigazgatási bíróság az ügyet érdemben vizsgálta. A panasznak azonban nem adott helyet a következő okokból: A panaszos nem is állítja, hogy a miniszter kiutaló határozata az alapul szolgáló ítélet rendelkezésének nem felel meg s csupán a fegyelmi bíróság ítéletét támadja meg azért, mert nézete szerint az 1936: III. t.-c. 14. §-a amelynek rendelkezéseire való tekintettel a fegyelmi bíróság az elmúlt időre vonatkozólag ellátásának megjelölt hányadrészére igényét megállapította, a teljes összegű ellátásra vonatkozó jogot biztosít. Azt, hogy a fegyelmi bíróság az ügyben az id. törvény által biztosított hatáskörben járt el, a panaszos nem vonja kétségbe. De a bíróság ezt a kérdést hivatalból vizsgálva, a maga részéről is úgy találta, hogy az 1912: LXV. t.-c. 44. §-a értelmében beszüntetett ellátás újabb folyósítása az 1936. évi III. törvénycikk 14. §-ában említett esetben e jogszabály rendelkezései alapján történik, mert az utóbb idézett törvény 3. §-a értelmében a 2. §-ban megjelölt személyek akkor is az ott megállapított szabályok alatt állanak, ha nyugdíjazva vannak; mert továbbá az a körülmény, hogy az id. t.-c. 14. §-a csak az illetményről szól, éppen erre való tekintettel azt az értelmezést vonja maga után, hogy a szóbanlevő rendelkezéseket a nyugdíjasok ügyeiben is megfelelően kell alkalmazni. Már pedig a fegyelmi bíróságnak törvényes hatáskörében hozott ítélete e bíróság által felül nem vizsgálható s ezért az elmúlt időre megállapított ellátás mértéke szempontjából azt irányadónak kell elfogadni. Annak folytán, tehát, hogy a miniszter megtámadott határozata a panaszos ellátását az említett ítélet rendelkezésének megfelelő mértékben utalta ki és így jogszabályt nem sért: a panasz alaptalan. (1940. jún. 15. — Kb. 2384/1940. K. n. — 1731. E. H. — Kod. 1941. évi 2. f. 53.) Pénzügyi jog Földadó. 50. F. H. Ö. 2. §. 5. pont. Az a körülmény, hogy a város temető céljára egy nagyobb területet előre kijelölt és bekerített, egymagábanvéve nem szolgáltat jogalapot az egész területnek — tehát a mezőgazdasági és erdőgazdasági célra használt területrésznek is — a földadókívetés alól való mentesítésére. Ennek feltétele nem pusztán a kijelölés, vagy bekerítés, hanem a F. H. Ö. 2. §-ának 5. pontja és 13. §-a szerint a terület mező- vagy erdőgazdasági használatának megszüntetése és a területnek temetkezés céljára való használatbavétele. (Kt. 9036/1937. P. — M. K. LVIII. évf. 44.) 51. K. K. H. Ö. 104. §. A mezőgazdáknak földadó-megtérítés címén nyújtandó kedvezménv engedélyezése tárgyában hozott pénzügyigazgatósági határozat ellen sem a mezőgazdaság-