Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Pusztai János - Zehery Lajos - Bacsó Ferenc - Cziffra András (szerk.): Grill-féle döntvénytár 34. 1940-1941 (Budapest, 1942)

14 Köziga zgatási jog. ában hetedik bekezdés alatt foglalt az a rendelkezés is, mely szerint: „az áttérés, átlépés és belépés időpontjául az anyakönyvbe azt az időpontot kell bejegyezni, amelyben az újonnan választott vallásfelekezet lelkésze (hitközségi elől járó) a felet a vallásfelekezet kötelékébe a felekezeti szabályoknak megfelelően felvette". — A felekezeti szabályoknak megfelelő felvétel pedig a már idézett miniszteri átirat szerint valamennyi keresztény hitfelekezetnél a keresztség kiszolgáltatása, az áttérési folyamat tehát a megkeresztelés tényével fejeződik be. További — és az adott esetben ügydöntő — kérdés az, hogy az 1868: Lili. t.-c. 6. §-ában említett bizonyítványok bemutatása, tehát az áttérésre jelentkezés és a megkeresztelés közé eső időtartam a két aktus folyamatosságának megállapíthatása szempontjából tetszés szerinti terjedelmű lehet-e, vagy pedig bizonyos időbeli korlátozásnak van alávetve? A magyar királyi közigazgatási bíróságnak a magyar királyi vallás('s közoktatásügyi miniszterhez intézett kérdésére a fent már említett szám alatt adott értesítés szerint: „nincs egységesen szabályozva az idő, amely után a keresztségét kérőnek valóban kiszolgáltatják a keresztségét. Vannak felekezetek, amelyek pár órás tanulás után, mások hónap múlva (pl. hercegprímási rendelet szerint hat hónap után) keresztelik meg a keresztelendőket". Ennek az értesítésnek tartalmából, de különösképen a fenti részletes okfejtés alapján a magyar királyi közigazgatási bíróság arra a végső köA étkeztetésre jutott, hogy abban az esetben, ha az áttérésre történt jelentkezés és megkeresztelés időpontja nem esik egybe, az áttérés időpontjául csak akkor lehet a jelentkezés idejét venni, ha az áttérésre jelentkezés és a megkeresztelés ugyanazon egységes cselekmény, vagyis, ha a jelentkezés ugyanannak az áttérési folyamatnak a megindító cselekménye, amely áttérési folyamatnak az áttérést befejező mozzanata a megkeresztelés ténye. Amikor tehát — mint az adott esetben — az 1939: IV. t.-c.-ben megjelölt valamely lényeges időpont előtt történt az áttérésre jelentkezés s ezt az időpontot követően a megkeresztelés, — a bíróságnak a törvény helyes értelmezéséből folyó megítélése szerint minden esetben vizsgálni kell azt, vájjon az áttérésre jelentkezés ok-' és eseményszerű előzménye-e annak a megkeresztelésnek, amely az áttérést teljessé, befejezetté, a jelentkezőt a másik hitfelekezet tagjává teszi. Ennek a körülménynek a vizsgálatánál pedig a magyar királyi közigazgatási bíróság a panaszos esetében reá nézve kedvezőtlen eredményre jutott, A panaszos az áttértek anyakönyvének becsatolt kivonata szerint az 1936. évi szeptember hó 29. napján jelentkezett az 1868: LIII. t.-c. előírásainak megfelelően a református hitfelekezet lelkészénél, megkeresztelés'' azonban csaknem 3 év múlva, 1939. évi május hó 26. napján történt. Nincs az iratokban semmi adat arra s maga a panszos még a panasziratában sem tesz említést arról, hogy az 1936. évi szeptember hó 29. nap-