Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Pusztai János - Zehery Lajos - Bacsó Ferenc - Cziffra András (szerk.): Grill-féle döntvénytár 34. 1940-1941 (Budapest, 1942)

Zsidó ügyek. 32. 13 Az 1895: XLI1. t.-c. az izraelita vallást törvényesen bevett vallásnak nyilvánította, az 1895íXLIII. t.-c. 22. §-a pedig különböztetés nélkül akként rendelkezik, hogy „az 1868: LIII. t.-c. 1.—8. §-aiban foglalt rendelkezéseknek hatálya minden bevett vallásfelekezetre kiterjesztetik". Nyilvánvaló, hogy az utóbb idézett törvényes rendelkezés megalkotásánál figyelmen kívül maradt az a körülmény, hogy az 1868: LIII. t.-c.-nek az áttérést szabályozó előírásai olyan keresztény hitfelekezetek tagjaira vonatkoztak, akik a keresztény hitfelekezethez tartozandóságuk feltételéül szolgáló keresztségét már előzően felvették. Az 1939: IV. t.-c. végrehajtása tárgyában kibocsátott 7720/1939. M. E. számú rendelet 1. §-ának harmadik bekezdése szerint: „Ha az anyakönyvi kivonatnak az áttérésre vonatkozó adataiból nem lehet megállapítani, hogy az áttérés valamely, a T. alkalmazása szempontjából lényeges időpont előtt vagy az után történt-e, az áttérés napját (1868: LIII. t.-c. 6. §.) az 1868: LIII. t.-c. 4. vagy 5. §-ában meghatározott bizonyítvánnyal és annak a lelkésznek a bizonyítványával kell igazolni, akinél az áttérés befejeztetett". A most idézett szabály sem tesz említést az egyházi szabályok szerint való megkéresztelésről, hanem az áttérés befejezésének igazolására annak a felekezetnek a lelkésze által kiállított bizonyítványt fogadja el, ahol az áttérés befejeztetett. Mindez arra mutat, mintha az izraelita hitfelekezetből a keresztény hitfelekezetbe való áttérés időpontjának vizsgálatánál a megkeresztelte fényére és annak napjára kiterjeszkedni nem kellene. A magyar királyi vallás- és közoktatásügyi miniszternek 2314/1940/1. ii. o. számú átiratában foglalt közlés szerint valamennyi keresztény egyház jogszabálya értelmében az egyházba való tartozásnak, illetőleg a felvételnek feltétele a keresztség, illetve a belépni szándékozó a keresztség kiszolgáltatásával lesz az egyház tagja. Bár az ismertetett törvényes jogszabályokból kivehetően az áttérésnek nem kelléke a keresztség felvétele, úgy hogy az áttérés a választott egyházban történt szabályszerű jelentkezéssel államjogilag be van fejezve, azonban nyilvánvaló, hogy ez csak az egyik keresztény hitfelekezetből a másik keresztény hitfelekezetbe történő átlépésnél áll fenn a törvény szószerinti értelmezése szerint, míg az izraelita hitfelekezetből valamely keresztény hitfelekezetbe történt áttérés esetén az említett miniszteri közlés tartalmához képest, de az 1939: IV. t.-c. alapgondolatát is figyelembe véve, az áttérés a keresztség felvételével válik teljessé, befejezetté, viszont ha ez megtörtént, az áttérési folyamathoz tartozó előző cselekmény: az 1868: LIII. t,-c. szabályai szerint történt felvételre való jelentkezés napja tekintendő annak az időpontnak, amelyet az 1939: IV. t.-c. a keresztény hitfelekezet tagjává válás fogalmához füz. Ezt az álláspontot foglalta el a magyar királyi közigazgatási bíróság az 1675. számú elvi jelentőségű határozatában is, de ezt erősíti meg a magyar királyi belügyminiszter 1933. évi 38.800. számú rendeletének 3. §-