Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Pusztai János - Zehery Lajos - Bacsó Ferenc - Cziffra András (szerk.): Grill-féle döntvénytár 34. 1940-1941 (Budapest, 1942)

Házassági jog (454—455). 149 455. Ht. 80. §. a) pont. — Munkaképtelenség, vétlenül különélő feleség tartásának elmulasztása, mint bontóok. — I. A munkaképtelenség nem házastársi kötelességsértés, ezért önmagában véve bontóokot nem valósít meg, ellenben házastársi kötelességsértés lehet az az ok, amely azt előidézte. — II. A vétlenül különélő feleség házonkívüli tartásának elmulasztása, — amennyiben a feleség arra rászorult, — alkalmas lehet szándékos és súlyos házastársi kötelességsértés megállapítására, de csak akkor, ha a tartás teljesítése a férjnek módjában volt és ennek dacára elmulasztotta azt. K. (... mint a Fejben I. a....) A felperes szerint az alperest iszákos életmódja tette munkaképtelenné s ezért nem tudta vele szemben tartási kötelességét sem teljesíteni. Ebben a beállításban a részeges életmód alkalmas ugyan bontóok megállapítására, — de mint ilyent, — fennállónak csak akkor lehetne minősíteni, ha a felperes azt bizonyította volna, hogy az alperesnek ez az életmódja még a keresetindítást megelőző hat hónapon belül is tartott, avagy, hogy a különélés alatt folytatott iszákos életmódról csak az említett határidőn belül szerzett tudomást. Bár iratellenes a fellebbezési bíróságnak az a megállapítása, amely szerint a felperes a perben nem is állította, hogy a alperes a különélés alatt folytatta részeges életmódját, mert, — épen ellenkezőleg, — a felperes nemcsak a keresetében, hanem a 7. sorszámú előkészítő iratában, a 17. sorszámú válasziratában, sőt személyes meghallgatása, alkalmával is, — vagyis a perben minden alkalommal panaszolta ezt, ennek dacára azért helyes a fellebbezési bíróság jogi döntése, mert annak bizonyítását a felperes meg sem kísérelte. A felülvizsgálati kérelmében arra hivatkozott a felperes, hogy nincsen adat a perben arra, hogy az alperes részeges életmódja a különélés alatt abbamaradt volna, ez azonban az alperes tagadásával szemben nem bizonyíték, ezért erre tényállást alapítani nem lőhet. A fentiekből következik, hogy a részegeskedés is csak támogató bontóokul szolgálhatna. Ezen az sem változtatna, ha a munkaképtelenség valóban a részegeskedés folyománya volna, mert a maradandó következmények magát a vétkes cselekményt nem teszik folytatólagossá, a támogató bontóok tehát azért, mert a vétkes cselekménynek maradandó következményei vannak, nem válik fennálló bontóokká. Ehhez képest, — tekintve, hogy egyéb fennálló bontóok sem állapítható meg, teljesen felesleges annak a további kérdésnek vizsgálata, vájjon a munkaképtelenség a részegeskedéssel avagy az alperes betegségével áll-e okozati összefüggésben. Nem sértett tehát jogszabályt a fellebbezési bíróság azzal, hogy ebben a tárgyban orvosszakértői szemlét nem rendelt el. (...mint a Fejben II. a ). Ebből kiindulva a fellebbezési bíróságnak ide vonatkozó jogi döntését is helyesnek kell elfogadni, mert, — habár nem alap nélkül hivatkozott a felperes felülvizsgálati kérelmében