Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Pusztai János - Zehery Lajos - Bacsó Ferenc - Cziffra András (szerk.): Grill-féle döntvénytár 34. 1940-1941 (Budapest, 1942)

Házassági jog. (431.) 133 * '• ':.y^v • •/ átadom a nővérednek. Továbbb pedig azt írja: „és ami utána ^ következik, azért ne engem okolj, mert a kedves testvéred az oka mindennek, és nekem okom és módom van rá, hogy K. Lajos és C. Matild között megsemmisüljön a házasság. Én ezek után is szeretlek, de ha a testvéred győzött, legyen úgy ... Számtalanszor csókollak". E levélben a felperes nem jelöli meg az okot, amely miatt a házasságot megtámadni jogosítottnak érzi magát, de utal ily tudomására. A jelen per során azonban a felperes szabatosan és határozottan azt adta elő, hogy: 1939. évi február havában tudta meg a pestújhelyi kórházban az alperes kezelő orvosától, hogy az alperesnek a lábán veszélyes csontvelőgyulladása van, ez régi baja az alperesnek és a lábnak a megtartása nem valószínű. A felperes e tények megtudása után is az alperesnőt a kórházban kijövetele előtti hétig rendszeresen látogatta, a felesége utáni családi pótlékot felvette és 1939. évi április hó 22-én levelét azzal a megszólítással kezdi: Drága jó Anyukám. Ebben a levélben a fogházőr-felperes valami fegyelmi ügyéről számol be, amelynek következtében nem volt szabad kimennie s ez alapon kér bocsánatot, hogy nem ment ki alpereshez a kórházba. Tovább írja: „vigasztalódj, nem soká fog ez tartani, hogy neked ilyen rossz napokat csinálok. Sok jó egészséget kívánok, mennél hamarabb javulást, számtalanszor csókol a rossz Lajosod". E levelek tartalma arra mutat, hogy a felperes az alperes megismert súlyos betegsége után sem hozta fel a házasság megtámadásának érvényesíteni szándékolt okaként az alperesnő betegségét s az 1939. évi január hó -21-én kelt levél is csak azzal kapcsolatban utal a házasság megsemmisítésére, ha a pénz kérdésében az alperes testvére győz: vagyis a pénzt vissza kell adnia. Nem vitás, hogy a felperes a kérdéses pénzösszeget részletekben visszaadta — az alperes által állított csekély rész kivételével. A felperes ama nem vitás tényre, hogy a felperes a kórházi látogatás alkalmával az alperesnőt mindig megcsókolta, a felülvizsgálati kérelmében azt a jogi álláspontot foglalta el, hogy az érvényes házasságban levő férjnek a kórházi ágyon fekvő feleség iránt tanúsított nemes érzésű viselkedése és csókja: jogkeletkeztető, vagy jogszüntető hatást nem vonhat maga után. E jogi álláspont helytálló volna, ha csupán e csókok bírói értékelése lenne az egyedülálló tény, mert a gyakorlatban ismételten felmerült esetekben a bíróság nem minősítette a házasság helybenhagyásának a férj ama magatartását, ha a megtámadási ok megismerése után kíméletből, gyengédségből nem azonnal szakította meg a házassági életközösséget, azonban az adott esetben 1939. évi január hó 21-től, szigorúbb elbírálás esetén 1939. évi február havától a felperes az alperes betegségének súlyos voltával tisztában volt és azt is megtudta, hogy ez a betegség már a házasság megkötése előtt fennforgott betegségnek a kiújulása. Ennek dacára a fent ismertetett leveleket intézte az alperesnőhöz s