Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Pusztai János - Zehery Lajos - Bacsó Ferenc - Cziffra András (szerk.): Grill-féle döntvénytár 34. 1940-1941 (Budapest, 1942)

Szerzői jog. (422.) 121 Ámde a kártérítési követelés egész terjedelmére is alapos a felperesnek az I. rendű alperessel szemben a per megszüntetését támadó panasza. Nincsen olyan jogszabály, vagy olyan nemzetközi egyezmény, amely a szerzői jog megsértéséből eredő kártérítési igényeket annak a bíróságnak kizárólagos hatáskörébe és illetékessége alá utalná, a melynek területén a jogsértő cselekményt elkövették. Ellenkezően a Szjt. 26. §-a az ennek a. törvénynek rendelkezése alá eső magánjogi igények tekintetében úgy rendelkezik, hogy a sértett fél az eljárást annál a törvényszéknél is megindíthatja, a mely az alperesre nézve általánosan illetékes, a már említett 9800/1922. I. M. sz. rendelet 2. §-a pedig ide vonatkozóan utal a Pp. 19—29. §-aira, tehát a 27. §-ára is. vagyis külföldi személyt perbe lehet vonni annál a belföldi bíróságnál is. a melynek területén vagyona van. Az irodalmi és művészeti művek védelméről szóló s az 1931. évi XXIV. törvénycikkbe becikkelyezett római nemzetközi egyezmény pedig — a melynek tartalma a felperes és az I. rendű alperes viszonyában irányadó, — az irodalmi és művészeti művek kölcsönös védelme tekintetében csak az anyagi jogot szabályozza. Ezeknél fogva az általános jogelvek és a magyar polgári perrendtartás szabályai alapján kellett vizsgálni azt, hogy a felperes a szerzői jogának Lipcsében, tehát külföldön elkövetett megsértéséből származtatott magánjogi igényeit is érvényesíthette-e az elsőfokon eljárt budapesti kir. törvényszék előtt. Az általános jogelvek a belföldi személyeket nem zárják el attól, hogy a külföldiek ellen ezek jogsértő cselekményéből, eredő kártérítési igényeiket a hazai törvények szerint az ügy elbírálására hatáskörrel bíró belföldi bíróság előtt is érvényesíthessék s a feltétel csak az, hogy a belföldi bíróság az irányadó eljárási szabályok szerint a külföldi alperes ellen indított per elbírálására illetékes is legyen. A felperes az elsőfokon eljárt budapesti kir. törvényszék illetékességét az I. rendű alperesre nézve a keresetlevelében a Pp. 27. §-ára alapította, annak előadása mellett, hogy az I. rendű alperesnek S. Béla budapesti cégtől állandó követelése van. Az ezen az alapon igénybe vehető illetékesség esetének vizsgálása azonban tárgytalanná vált annak következtében, hogy az I. rendű alperes pergátló kifogás nélkül perbe bocsátkozott. Ezekre való tekintettel s mert más bíróság kizárólagos illetékességének esete nem forog fenn, az illetékességnek hivatalból nem vizsgálható kérdésével nem kell foglalkozni és a felperesnek az I. rendű alperes ellen éivényesített igényét egész terjedelmében érdemben kellett elbírálni. Ez a döntés nincs ellentétben a Polgári Határozatok Tárába 61. szám alatt felvett elvi határozattal, mert az ott eldöntött esetben a m. kir. Kúria a magyar bíróság illetékességének hiányát az akkor érvényes eljárási szabályok alapján olyan esetben állapította meg, amikor az alperes a magyar bíróság illetékessége ellen kifogást tett.