Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Pusztai János - Zehery Lajos - Bacsó Ferenc - Cziffra András (szerk.): Grill-féle döntvénytár 34. 1940-1941 (Budapest, 1942)

Rendes bíróság és közigazgatási hatóság hatásköre polgári 89 ügyekben. — Végrehajtási ügyek. 389. igazgatási Bíróság elutasította, megállapítván, hogy az üzletbérlők által fizetett részletek házadóalapnak tekintendők. E jogerős határozat alapján a m. kir. pénzügyigazgatóság adóeltitkolás miatt a részvénytársaság ellen indítható bűnvádi eljárástól csak olyan feltétel mellett volt hajlandó eltekinteni, ha a részvénytársaság a m. kir. pénzügyminiszter által megállapított 8500 pengőt önként megfizeti. A részvénytársaság először egyezkedést kísérelt meg elévülésre hivatkozva, majd amikor a m. kir. pénzügyigazgatóság az önkéntes befizetéshez ragaszkodott, a 8500 pengőt befizette és dr. Rajnik Béla — aki ebben az ügyben a részvénytársaság megbízottja volt — az önvédelmi jogról is lemondott. A befizetés után a részvénytársaság az elévülés tekintetében elfoglalt jogi álláspontját vitatva és hangoztatva, hogy kényszerhelyzetben, a följelentéssel fenyegetés hatása alatt, teljesítette a befizetést, a m. kir. pénzügyminisztertől a 8500 pengő visszautalását kérte. Ezt a kérelmet a m. kir. pénzügyminiszter elutasította. Ez ellen a döntés ellen a részvénytársaság panasszal élt a m. kir. Közigazgatási Bírósághoz. A m. kir. Közigazgatási Bíróság azonban a panaszt hatáskör hiánya miatt visszautasította. A m. kir. Közigazgatási Bíróság e döntését megelőzően a részvénytársaság a budapesti kir. törvényszék előtt keresetet indított. Keresetében azt kérte, hogy a bíróság kötelezze a m. kir. Kincstárt a szóbanforgó 8500 pengő visszafizetésére. A részvénytársaság ugyanis ezt az összeget tartozatlanul fizette, mert a m. kir. pénzügyigazgatóság a befizetést bűnvádi eljárással fenyegetés alapján, jogellenesen kényszerítette ki, jóllehet a bűnvádi eljárás megindítását kizáró elévülés forgott fenn. A keresetlevelet a budapesti kir. törvényszék idézés kibocsátása nélkül visszautasította és a budapesti kir. ítélőtábla a visszautasító végzés ellen beadott felfolyamodásnak nem adott helyet. Ekként ebben az ügyben az 1907. évi LXI. t.-c. 7. §. 1. bekezdésében szembeállított két bírói hatóság, nevezetesen egyfelől a. m. kir. Közigazgatási. Bíróság, másfelől a budapesti kir. törvényszék és a budapesti kir. ítélőtábla, mint rendes bíróság jogerősen megtagadták a hatáskörüket a szóbanforgó 8500 pengő visszafizetése kérdésének érdemi elbírálása tekintetében, amely okból a részvénytársaság hatásköri összeütközési bejelentéssel élt, azt vitatva, hogy az 1907. évi LXI. t.-c. 7. §. 1. bekezdésének 1. pontja alá tartozó nemleges hatásköri összeütközés esete merült föl. Nemcsak a bejelentés adatai, hanem az iratok tartalma alapján is kétségtelen, hogy a szóbanfprgó kérdésben kizárólag az 1907. évi LXI. t.-c. 7. §. 1. bekezdésének 1. pontja alá tartozó nemleges hatásköri öszszeütközés esetéről lehetne szó. E törvényhely alá tartozó hatásköri összeütközés akkor merül föl* ha az ott szembeállított hatóságok ugyanabban az ügyben tagadják meg a hatáskörüket, amely ügy az egyiküknek a hatáskörébe tartozik. A szóbanforgó 8500 pengő visszafizetése tekintetében úgy a m. kir.