Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Pusztai János - Zehery Lajos - Bacsó Ferenc - Cziffra András (szerk.): Grill-féle döntvénytár 34. 1940-1941 (Budapest, 1942)

88 Hatásköri bíróság határozatai. Pénztár alkalmazottai nyugdíjintézete szabályzatának kiegészítése — 82. S-a kimondja, hogy azokra a kérdésekre nézve, amelyek az illetményre és ellátásra igényjogosultakat az említett rendelet alapján megillető illetményekre és ellátásra való igényből erednek, valamint ebből az igényből folyólag a pénztárral szemben támasztható követelésekre nézve fölmerülő összes jogviták ügyében a határozathozatalára minden más eljárás kizárásával a pénztár illetékes, amelynek határozata ellen a m. kir. népjóléti és munkaügyi miniszterhez van panasznak helye. Ennek a rendelethelynek nem lehet más értelmet tulajdonítani mint azt, hogy az or szágos és kerületi munkásbiztosító pénztárak alkalmazottainak illetményi és ellátási igénye tekintetében fölmerült jogviták elbírálása kizárólag közigazgatási hatáskörbe tartozik. A kifejtettek alapján tehát a nyugdíjas által támasztott igény elbírálásának hatásköri hovatartozása kérdésében a 132.500/1925. N. M. M. számú rendeletben foglaltak az irányadók azzal az eltéréssel, hogy az említett pénztár helyébe, mint jogutód az Országos Társadalombiztosító Intézet, a m. kir. népjóléti és munkaügyi miniszter helyébe pedig idővel a m. kir. belügyminiszter lépett. E rendelet értelmében pedig a szóbanlévő igény elbírálása nem tartozik sem a rendes bíróság, sem a m. kir. Közigazgatási Bíróság hatáskörébe. (1941. ápr. 21. — 1940. Hb. 69.) Végrehajtási ügyek. 389. K. K. H. Ö. 148. §. Házadó ügyben a be nem vallott, de utólagos bejelentés folytán utólag köztartozásnak megállapított összegek után történt befizetés közjogi, illetőleg közigazgatásijogi jogviszonyból származó teljesítés. Az ilyen jogvi szonyból származó igények elbírálása pedig általában közigazgatási útra tartozik; bírói útra csak akkor, ha van olyan jogszabály, amely azt a rendes bíróság hatáskörébe utalja. Hb. A G. P. P. Részvénytársaság a tulajdonában álló ház üzletbérlői részére egységes boltkapuzatot építtetett olyan megállapodással, hogy a boltkapuzat a megépítés után azonnal a részvénytársaság tulajdonába megy át és a boltkapuzat építési költségeit — amit a részvénytársaság az üzletbérlők részére előlegezett és helyettük teljesített fizetésnek kívánt minősíteni — az üzletbérlők negyedévenkint esedékes részletekben meghatározott idő alatt visszafizetik. Az üzletbérlők által fizetett ezeket a részleteket a részvénytársaság házadóalapnak nem tekintette és azokat házbérvallomásában több éven keresztül nem tüntette ki. Néhány év elteltével azonban, még mielőtt ez az ügylet végleges elintézést nyert volna, a részvénytársaság a megállapodásról a m. kir. pénzügyigazgatóságnak jelentést tett. A bejelentés folytán a m. kir. pénzügyigazgatóság, az üzletbérlők által fizetett részleteket házadóalapnak minősíve, azok után pótló lag adót vettetett ki, amely döntés ellen beadott panaszt a m. kir Köz-