Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Pusztai János - Zehery Lajos - Bacsó Ferenc - Cziffra András (szerk.): Grill-féle döntvénytár 34. 1940-1941 (Budapest, 1942)

86 Hatásköri bíróság határozatai. landóan alkalmazott, hanem a bíróság részéről egy ügyre kinevezett mérnökszakértő ellen a bíróság előtti szakértői működése és szakvéleménye miatt tett fegyelmi feljelentés folytán megindult fegyelmi eljárás az 1923. évi XVII. t.-c. vagy az 1936. évi III. t.-c. szerinti fegyelmi hatóság hatáskörébe tartozik-e. Ezt a kérdést a Hatásköri Bíróság az 1923. évi XVII. t.-c. szerinti fegyelmi hatóság hatáskörének megállapításával döntötte el a következők alapján. Az 1936. évi III. t.-c. 4. §-ának 1. bekezdés 5. pontja kifejezetten nem tesz különbséget az állandóan alkalmazott és nem állandóan alkalmazott szakértő között. Jogszabály, hogy ahol a törvény nem különböztet, általában különbséget tenni nem is szabad. Ennek ellenére a most említett törvényhelynek a szakértőkre vonatkozó rendelkezését helyesen csak úgy lehet magyarázni és értelmezni, hogy az kizárólag az állandóan alkalmazott bírósági szakértőkre vonatkozik. E törvényszakaszhoz fűzött miniszteri indokolás ugyanis — előrebocsátva, hogy a hivatkozott szakasz a szabályozás teljessége érdekében a törvény szerkezetébe iktatja az .egyes jogszabályoknak azokat a rendelkezéseit, amelyek elrendelik az 1871. évi VIII. t.-c, valamint az azt módosító és kiegészítő jogszabályok alkalmazását — a szakértőkre vonatkozólag kimondja, hogy a szakértőknek e szakasz körébe sorolása megfelel annak az alapgondolatnak, amely az 1871. évi VIII. t.-c. 2. §-a 1. bekezdésének f. pontjában jut kifejezésre. Az 1871. évi VIII. t.-c. 2. §. 1. bekezdésének f. pontja pedig „a bíróságoknál állandóan alkalmazott szakértő"-ről rendelkezik. Hangsúlyozza a miniszteri indokolás azt is, hogy semmiféle szempont nem szól amellett, hogy a 4. §-ban felsorolt személyek tekintetében ezidőszerint hatályos fegyelmi bíráskodás rendjén változtatás történjék. Tehát nem indokolt az, hogy az a kör, amelyet a fegyelmi bíráskodás szempontjából a javaslat 4. §-a meghatároz, kibővíttessék. Az a közvetlen és szoros viszony ugyanis, amely a hivatással járó kötelességek teljesítésének biztosítása szempontjából a felügyeleti jog és fegyelmi jog között fennáll és amelynek értelmében a fegyelmi jog voltaképen a felügyeleti jog betetőzéseként tekinthető, azt indokolja, hogy az igazságügyi szervezetre alapított fegyelmi bíráskodás köre ne terjesztessék ki olyan szervezetekre, amelyeket a főfelügyeleti jog szervezeti egysége nem fűz hozzá az igazságszolgáltatás szervezetéhez. A miniszteri indokolásnak ezekből a részeiből következik, hogy a törvényhozó maga sem akarta kiterjeszteni a fegyelmi eljárást a nem állandóan alkalmazott szakértőkre, illetőleg olyan személyekre, akikre a főfelügyeleti eljárás az igazságügyi szervezettel való hivatali kapcsolat hiányában nem terjed ki. Támogatja ezt a jogi álláspontot a törvénynek az a rendelkezése (32. §.), amely szerint a fegyelmi eljárást mindig felügyeleti vizsgálat