Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Pusztai János - Zehery Lajos - Bacsó Ferenc - Cziffra András (szerk.): Grill-féle döntvénytár 33. 1939-1940 (Budapest, 1941)

— Ügyvédség. 1196—1198. — 903 1198. ür. 106. §. — Perköltséget terhelő elsőbbségi jog rnegcszlása egy eljárásban eljáró több ügyvéd esetében. — I. Az Ügyvédi Rendtartás 106. §-án alapuló elsőbbségi jog nem jelenti azt, hogy annak alapján a per végső szakában eljáró ügy­véd a per vagy más eljárási költségre korlátlanul, tehát a per­ben vagy eljárásban ugyancsak megbízottként tevékenykedett ügyvédtársainak megelőző, vagy párhuzamos munkadíjigényé­re való minden tekintet nélkül megtartási jogot gyakorolhatna (Ür. 102. §.). Hanem ennek az elsőbbségi jognak oly esetben, mikor a perben vagy eljárásban egymást követően több ügyvéd járt el, korlátja az, hogy az eljárásban részt vett, tehát az el­járási költségek tekintetében érdektelen harmadik személynek nem minősíthető ügyvédek egymás közötti jogviszonyában a marasztaláskor eljárt ügyvéd ezt az elsőbbségi jogot nemcsak a saját, hanem az ügyben ugyancsak eljárt ügyvédtársai javá­ra és azok jogos érdekei sérelme nélkül gyakorolhatja, s az ügyvitel közössége folytán megtartási jogát is csak ebben a keretben érvényesítheti. — II. Az ür. III. fejezetében szabályo­zott ügyvédi kötelességekből okszerűen következik, hogy akkor, amüíor kétségtelenül megállapítható az, hogy a bíróság által az ellenfél terhére megítélt valamely költség nem a maraszta­láskor eljáró ügyvéd, hanem az ügy korábbi szakában eljáró másik ügyvéd munkájának ellenértéke fejében állapíttatott meg és csak az ür. 106. ,^-ának rendelkezése folytán kerül a ma­rasztaláskor eljáró ügyvéd kezéhez, — úgy ez az ügyvéd ezt, az előbb eljáró ügyvédtársát munkásságának ellenértékeként az anyagi jog szerint megillető költséget a saját utóbb kifejtett tevékenysége fejében magának meg nem tarthatja, hanem azt az idegen értékek kiszolgáltatására vonatkozó kötelezettségé­nek folyományaként, ügyvédtársának per nélkül, fegyelmi fele­lősség terhe alatt kiadni tartozik, mert az Ür. idevonatkozó rendelkezései szerint nyilvánvaló az, hogy a törvényhozó az elsőbbségi és megtartási jog megadása útján a munka ellen­értékét annak az ügyvédnek a részére akarta biztosítani, aki a díjazásra érdemesített munkát ténylegesen végezte, akivel szemben ez okból a díjazott munkában részt nem vett másik (későbbi) ügyvéd elsőbbségi jogára jóhiszeműen és sikerrel nem hivatkozhatik. Ha pedig a marasztaláskor eljáró ügyvéd a korábban, vagy vele párhuzamosan tevékenykedett ügyvéd­társa által kiérdemelt költséget ennek feltétlenül kiszolgáltatni köteles, úgy nincs akadálya annak sem, hogy az ily jellegű per vagy eljárási költség bírói felosztásakor perreutasítás mellőzé­sével közvetlenül annak az ügyvédnek a javára soroztassék, akit az a jogerős bírói határozat értelmében valójában megillet.

Next

/
Thumbnails
Contents