Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Pusztai János - Zehery Lajos - Bacsó Ferenc - Cziffra András (szerk.): Grill-féle döntvénytár 33. 1939-1940 (Budapest, 1941)

900 — Polgári eljárásjog. — ismerete szükséges, hogy az alperes a díjlevél kiállítása előtt a felperes érdekében milyen ténykedést fejtett ki, közelebbről pedig, hogy az alperes valójában fejtett-e ki a felperes érdekében olyan ténykedéseket, hogy azok a díjlevélben kikötött és már előzőleg kiérdemeltnek feltüntetett jutalomdíj fizetésért vonatkozó kötelezettségvállalásnak érvényes alapjául szolgálhatnak. A fellebbezési bíróság azonban az idevonatkozó tényállás megállapításába nem bocsátkozott és így a m. kir. Kúria nincs abban a helyzetben, hogy a?, alperes most hivatkozott felülvizsgálati támadását érdemben elbírálhassa. Ezért a m. kir. Kúria a fellebbezési bíróság ítéletének a hatálytalanná válásra vonatkozó részét, az elsőbírósági és a fellebbezési eljárási költségekre vonatkozó részével együtt a Pp. 543. §. második bekezdésének rendelkezéséhez képest feloldotta és a fellebbezési bíróságot a feloldott rész tekintetében további eljárásra és ujabb határozathozatalra utasította. Amennyiben a további eljárás eredményében az nyer megállapítást, hogy a kikötött jutalomdíj nemcsak a díjlevél kiállítása előtt már teljesített munka díjazására vonatkozik és így a díjlevél, valamint az azzal kapcsolatos engedményezés a képviseletről történt lemondás folytán az alperessel szemben anynyiban hatályát vesztette, hogy a kikötött jutalomdíj az alperesnek teljes öszszegében nem jár, abban az esetben az annak megállapítására irányuló kereseti kérelem is elbírálandó, hogy az alperesnek a részére kikötött jutalomdíjnak az általa tényleg kifejtett összes munka arányában milyen hányadára van igénye. — Idevonatkozóan az a bírói gyakorlat szolgál iránydóul, hogy (...mint a fejben III. a ) (1940. jan. 25. — P. VI. 5577/1939.) V. ö.: Gr. XXIV. 1237.,1246., XXV 1111., XXVI. 1236., XXXI. 1187. sorsz. hat. 1190. ür. 90., 77. §., (1874:XXXIV. tc. 62. §.), Pp. 104. §. — Ügyvédi megbízás terjedelme. — Kártérítés megbízás túllépése miatt. K. Az ügyvédi megbízás terjedelme az ügyvéd és az ügyfele közti viszonyban az ezúttal alkalmazandó 1874. évi XXXIV. tc. 62. §-a és a Pp. 104. és következő szakaszaiban felvett rendelkezések alapján lévén elbírálandó, az adott esetben, amidőn a nem vitás tényállás szerint a felperes — mint ügyfél — a megbízás törvényes terjedelmét az alperes — mint megbízott ügyvédje — irányában a kettőjük közti benső viszonyban a megbízás adása alkalmával nem korlátozta, az alperes mint megbízóit ügyvéd a törvénynél fogva meghatalmazottnak volt ugyan tekintendő arra, hogy a kártérítési igény szempontjából ellenérdekű féllel a felperest kötelező erővel egyességet köthessen arra nézve, hogy a felperes kártérítési igényének a teljes kiegyenlítése fejében az ellenérdekű fél milyen összeget fizessen. A dolog természete szerint azonban a megbízó fél irányában fennmaradt a kiemelt esetben is az ügyvédnek az a kötelezettsége, hogy az egyesség kötésével ügyfele előzetes értesítése és hozzájárulása nélkül az igény terjedelmére nézve a féltől kapott utasítástól nyilvánvaló érdeksérelmet okozó következményekkel el ne térjen. Nyilván ennek a kötelezettségnek a tudatai>an történt az, hogy a nem vitás tényállás szerint az adott esetben az alperes a felpereshez intézett F/5, alatti levelében az egyesség megkötéséhez való hozzá-