Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Pusztai János - Zehery Lajos - Bacsó Ferenc - Cziffra András (szerk.): Grill-féle döntvénytár 33. 1939-1940 (Budapest, 1941)

— Ügyvédség. 1190. — 901 járulást előzetesen kikérni maga is szükségesnek találta. Ha már most ennek ellenére alperes az egyességet a hozzájárult) nyilatkozat bevárása nélkül mégis megkötötte, holott abból, hogy az ügyfél a megküldött hozzájárulást tartalmazó külön nyilatkozatot aláírva neki vissza nem küldötte, okszerűen a hozzájárulás megtagadására kellett következhetnie, úgy alaptalanul panaszolja az alperes, hogy a fellebbezési bíróság a Pp. 104. §-ában foglalt jogszabály megsértésével nem mentesítette öt a kártérítési kötelezettség alól. Ennek ellenére az ügy jelen állásában a fellebbezési bíróság az alperes kártérítési kötelezettségét közbenszóló ítéletben tévesen állapította meg. A felperes a kereseti követelés alapjaként ugyanis az alperesnek — mint megbízott ügyvédjének azt az eljárását jelölte meg, hogy az ellenérdekű féllel hozzájárulása nélkül — sőt tiltakozása ellenére — megkötötte azt az egyességet, amely szerint részére teljes kártalanítás fejéhen csupán 1600 pengőt fizet, holott per esetén a bírói ítélet alapján az ennél nagyobb összegű kereseti kártalanítás lett volna elérhető. A jelen perbeli kártalanítási igényét ennélfogva a felperes az alperes irányában abban jelöli meg, hogy az ügyvédi megbízáson alapuló kötelezettségét vétkesen megszegte az által, hogy az őt károsító egyesség megkötésével elzárta attól, hogy az őt jogszerűen megillető teljes kártalanítását az írre kötelezett ellenérdekű féltől bírói jogsegély igénybevételével kikényszeríthesse. Az így megalapozott kereseti kérelem mellett már magának az alperes kárialaníté) kötelezettségének a megállapítása is csak akkor jöhet szóba, ha tisztázást nyer előzően az a kérdés, hogy az egyesség megkötése körüli alperesi eljárásból a felperesre nézve az egyességben meghatározott összeget számbavehetően meghaladó kár valóban keletkezett-e, az alperes eljárása az egyesség megkötése körül már ezért is vétkesen gondatlan volt és a bekövet• kezett kárral okozati összefüggésben van-e? A fellebbezési bíróság azonban ezúttal az alperes kártérítő kötelezettségének az alapja felől anélkül hozott a Pp. 391. §-a alapján közbenszóló ítéletet, hogy felderítette volna a tényállást abban a kérdésben is, hogy a felperesnek a baleseti sérülés körülményeinél és következményeinél fogva az egyesség megkötése folytán valamely számbavehető kára ténylegesen keletkezelt-e? Minthogy pedig a Pp. 391. §-a értelmében közbenszóló ítélet hozatalának nincsen helye akkor, ha a jogalap kérdésében való döntéshez szükséges minden tényállásbeli előfeltétel végleges eldöntést még nem nyert, vagy pedig — mint az adott esetben is — a pervita a követelés alapja és mennyisége szerint azért nem különíthető, mert a követelés alapja felőli döntéshez szükséges tényállás nem választható el a mennyiségre vonatkozó döntés alapjául is figyelembe veendő ténybeli alaptól, ezért és az is figyelembe véve, hogy a fellebbezési bíróság tévesen találta a jogalap kérdésének az eldöntése szempontjából lényegtelennek az alperes részéről a bizonyítás megajánlása mellett tett azt a tényállítást, hogy a kifogásolt egyesség megkötésére a felperes József nevű fia útján külön szóbeli meghatalmazást is adott, — a m. kir. Kúria a fellebbezési bíróság ítéletéi az előbb kiemelt körülmények tisztába hozatala és a kifejtendőknek megfelelő határozat hozatala végett feloldotta és a Pp.