Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Pusztai János - Zehery Lajos - Bacsó Ferenc - Cziffra András (szerk.): Grill-féle döntvénytár 33. 1939-1940 (Budapest, 1941)

— Teherr'endezési és gazdadósok Védettségével kapcsolatos 89*1 eljárás. 1182—1183. — 5000 1937. M. E. sz. rendelet 55. §-a azokat a perköltségeket és más eljárási költségeket (tehát nyilván a gazdavédelmet szolgáló eljárások során felmerült költségeket is), amelyeket a gazdaadós az 1912 :LIV. tc. 18. §-a s illetőleg az ennek helyébe lépett 1937 :IV. tc. 106. §-a szerint az ellenfél ügyvédjének kezéhez köteles fizetni, kiveszi az addig érvényben volt szabályok alól s kimondja, hogy ezek a költségek nem esnek a védettséggel járó korlátozások alá annyiban, amennyiben a bíróság a gazdaadöst 1932. március 31. napját követően hozott határozattal marasztalta. Ez pedig annyit jelent, hogy a 10.000/1935. M. E. sz. rendelet 22. §-ának 5. bekezdése értelmében a gazdaadós terhére csupán tartozásának járulékaként megállapított ilyen költségkövetelés is végrehajthatóvá s az alaptartozástól elkülönítve is behajthatóvá válik, ha a végrehajtást elrendelő bíróság a 16.200/1933. M. E. sz. rendelet 13. §-a szerint eljárva kimondja, hogy az ilyen költségkövetelés az 5000/1937. M. E. sz. rendelet 55. §-ának rendelkezése folytán nem esik a védettséggel járó korlátozások alá. K. A végrehajtás elrendelése iránt beadott kérvény kettős kérelmet tartalmaz: kéri kimondását annak, hogy a behajtandó költségkövetelés nem esik a védettséggel járó végrehajtási korlátozások alá, továbbá az említett költség követelés behajtása végett a végrehajtás elrendelését. Az elsőbíróság mindkét kérelemről érdemben határozott. Mivel pedig ennek a határozatnak a korlátozásoktól mentességet, valamint ezze! kapcsolatban a végrehajtást szenvedőnek az 5000/1937. M. E. sz. rendelet 55. §-ában megírt kedvezményre jogosultságát kimondó részét egyik fél sem lámadta meg s mivel ez a rész a végrehaj§tást elrendelő résztől függetlenül is megállhat, a másodbíróság az elsőbíróság végzésének ezt a részét nem tehette vizsgálat tárgyává s a Kérelemnek erre irányuló részét nem utasíthatta el. Ezért a magyar kir. Kúria a másodbíróság végzésének idevágó részét hatályon kívül helyezte s az elsőbíróság végzésének vonatkozó részét érintetlennek tekintette. Téves a másodbíróságnak az az álláspontja, hogy a többször említett költségkövetelés behajtása végett nem lehet végrehajtást elrendelni azért, mert a végrehajtási kérelem alapjául szolgáló végzésekben a bíróság ezeket a kőlt. „ségeket a végrehajtást szenvedő terhére csak megállapította, de azok megfizetésére a végrehajtást szenvedőt nem kötelezte végrehajtás terhével. Mindebből a másodbíróság azt a következtetést vonta le, hogy ezek a bírói határozatok nem végrehajtható közokiratok. Ez az álláspont azonban téves. Igaz ugyan, hogy az alapul szolgáló végzésekben az eljárt bíróságok a végrehajtási szenvedőt nem kötelezték a terhére megállapított költségek megfizetésére, hanem akként rendelkeztek, hogy ezek a költségek a „K. takövetelésének járulékaiként kezeltessenek (10.000/1935.