Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Pusztai János - Zehery Lajos - Bacsó Ferenc - Cziffra András (szerk.): Grill-féle döntvénytár 33. 1939-1940 (Budapest, 1941)

— Csődönkíoüli kényskeregyességi eljárás. Telekkönyvi eljárás. 885 1176—1177. — mításía felhasználni kívánt 9000 P előleget még néhai Sz. Imre életében, léhát VX\~. július, hú 18-á! megélőzőleg adta az általa elvállalt építési munkálatokra, a kényszeregyességi eljárás pedig ugyancsak a kereseti előadás szerint 1937. augusztus hó 28-iki hatállyal rendeltetelt el néhai Sz. Imre hagyatékára. Az előleg adásából keletkezett alperesi igény keletkezése szempontjából nem az a lényeges, hogy az előleg ellenéhen milyen munkálatokat és mikor kellett volna néhai Sz. Imrének elvégeznie, s ha kötelezettségének nem hsZ eleget az alperes az előleget mikor követelhette volna vissza, hanem az, hogy az alperes mikor adta az előleget. Az 1410/1926. M. E. r. (>(). §-ának*első bekezdése kimondja, hogy oly követelést, amellyel szemben a kényszeregyességi adósnak az egyességi eljárás megindításakor beszámítható viszontkövetelése volt, az egyességi eljárás a beszámítható összeg erejéig nem érinti. Ennek a rendelkezésnek az értelme, hogy (. . . mint a fejben . . .) A kényszeregyességi adós a jelen esetben 5557 P 15 f követelést érvényesít az alperessel szemben, — az alperesnek pedig 9000 P követelése van a kényszeregyességi adós irányában. S minthogy az alperes feltétlen beszámítási nyilatkozatot tett s ezzel, a beszámítási jogát attól függetlenül gyakorolta, hogy a felperes által érvényesített követelés bíróilag megítéltetik-e. — minthogy továbbá követelése még a kényszeregyességi eljárás elrendelése előtt keletkezett. — a beszámítás folytán a kényszeregyességi adós követelése az alperessel sztmben megszűnt. Az 1410/1926. M. E. r. 98. §-a kimondja ugyan, hogy a Csődtörvénynek a beszámításra vonatkozó 39. §-á,t a kényszeregyességi eljárásban megfelelően alkalmazni kell. Minthogy azonban az alperes nem a csődnyitás, illetve a kényszeregyességi eljárás elrendelése után lett a tömeg adósa (Cs. T. 39. §. 1. bek.), amenynyiben már korábban, még néhai Sz. Imrének vált adósává, minthogy továbbá a saját követelését az alperes nem a kényszeregyességi eljárás elrendelése után (Cst. 39. 2. bek.), amennyiben a Kúria fentebb kifejtett álláspontja szerint a követelése fennállott már néhai Sz. Imre életében, — a beszámítást a Cs. T. 39. §-ának rendelkezései nem gátolják. Viszont az adós a kényszeregyességi eljárás által nem érintett követelés tekintetében a beszámítást az egyesség elfogadása után is gyakorolhatta. Mindezeknél fogva a fellebbezési bíróságnak az a döntése, amellyel az alperes beszámítása folytán a felperes követelését megszűntnek mondta ki. s a felperest emiatt keresetével elutasította, ítéletének a fentiekkel nem ellenkező helyes átvett indokai alapján is, nem sérti az anyagi jogot. (1939. nov. 3. — P. VII. 3511/1939.) Telekkönyvi eljárás. 1177. Tr. 82. §., 600/1927. P. M. 97. §., 1500 1938. P. M. 33. §. — Közadókról szóló hátraléki kimutatás mint jelzálogjogbekebelezésére alkalmas közokirat. — I. Annak elbírálása, hogy