Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Pusztai János - Zehery Lajos - Bacsó Ferenc - Cziffra András (szerk.): Grill-féle döntvénytár 33. 1939-1940 (Budapest, 1941)

— Sorrendi eljárás. 1152. — 803 bet igérő árverési vevőnek az árverés napjától számított 8 nap alatt (előterjesztés nem létében) joga van is az árverésen megvett ingatlan birtokába való helyezését kérni, mégis, amennyibe a legtöbbet ígérő árverési vevő ezzel a jogával a földmívelésügyi miniszter elővásárlási jogának a megszűnte előtt él, a legtöbbet ígérő árverési vevő — eme időelőtti birtokbahelyezéssel felmerülő költséget a végrehajtást szenvedőre csak akkor háríthatja át, ha a 45 napi határidő anélkül telik el, hogy a földmívelésügyi miniszter az államot illető elővásárlási jogával élt volna. K. Az 1881. évi LX. tc. 180. S-a értelmében — amennyiben az árverés i.apjától számított 8 nap alatl az árverés ellen előterjesztés nem adatott be, a legtöbbet igérő árverési vevőnek joga van az árverésen megvett ingatlan birtokába való helyezését kérni. Ezzel szemben a 60.000/1921. F. M. számú rendelet 39. §-ának — az 1930. évi 27. te. 85. §-a által részben módosított 1. bekezdése értelmében, az. árverési vevőnek (a rendeleiben felsorolt feltételek ffennforgása esetében) vételi bizonyítvány csak akkor adható, ha az értesítésnek a földmívelésügyi miniszterhez való érkezése i öl számítolt 40 napon belül a földmívelésügyi miniszter az államot illető elővásárlási jogával nem él, — az 1925. évi XV. tc. ő. §-ának az utolsó bekezdése értelmében pedig — az ingatlant, a legtöbbet igérő árverési vevő által megvettnek, csak az államot illető elővásárlási jog megszűnte után kell kijelenteni. Következik mindezekből, hogy (. . . mint a fejben .. .) Ezért és mert a legtöbbet igére") árverési vevő be nem várva az államot illető elővásárlási jognak a gyakorlására nyitva álló 40 napi határidő elteltél kérte a birtokbahelyezést és e mellett a földmívelésügyi miniszter a jelzett törvényes határidőn belül az árverésen megvett ingatlan tekintetében élt az államot illető elővásárlási joggal, a másodbíróság végzésének a birtokbahelyezés költségei sorozására vonatkozó egyedül neheztelt részét megváltoztatni és az elsőbírósági végzés vonatkozó rendelkezését kellett helybenhagyni. A legtöbbet igérő árverési vevőnek a felfolyamodás költségeiben történt marasztalása a felfolyamodás sikerén alapszik. Minthogy pedig a végrehajtást szenvedő felfolyamadó javára most megítélt felfolyamodási eljárási költséggel szemben az árverési vevő (végrehajtató) egyben hitelező is, akinek javára a sorrendi' végzésben B. 6. sorszám alatt soroztatott követelés, méltányosnak mutatkozott feljogosítani végrehajtatót arra. hogy a terhére megállapítolI felfolyamodási eljárási költséget a végrehajtást szenvedő tartozásába beszámítsa. (1939. szept. 29. — Pk. V. 2088/1939.) Sorrendi eljárás. 1152. (Vht. 189. §.), 24.000/1929. I. M. 15. §., 8700/1934. M. E. 1. §. — Egységesen kivetett vagyonátruházási illeték előnyös sorozása vagyonrész árverési árából. — A 8900/1934. M. E. számú rendeletnek az 1920:XXXIV. tc. 23. §^a helyébe lépő